Néhány perce láttam meg ezt a gyönyörű kiadványt, és bizony szívinfarktus-közeli állapotba kerültem: Orosházi Párbeszéd néven volt képe a helyi szocialista pártnak kiadni egy pártharsonát. Az ügy több mint felháborító, ha a dühre nem is reagálnak, talán ha kérve kérem/kérjük őket, esetleg elállnak ettől a jogilag nem, de etikailag mindenképpen aggályos gyakorlattól.



Az Orosházi Párbeszéd lapról már blogoltam egy párszor. Az 1993-94-ben, közel két egész évet megért kéthetilap valóban független volt, egészen addig, amíg el nem követtük azt a hibát a túlélés érdekében, hogy hagytuk elpasszolni az MSZP valami álcivil szervezetének. Aztán megnyerték a helyi választásokat és elvéreztették: miénk az Orosházi Napló (akkor még így hívták), minek másik. Hát most nem a tiétek az utód, az Orosházi Élet, hanem a másik rablóbandáé (na jó, ez télleg erős, első felindulásban használt publicisztikai fordulat, szóval egy másik társulaté), előveszitek azt, ami még hiteles ebben a szétcseszett városban. (A könyvtárban tudtommal le van kötve a két évfolyam, illetve Zsedényi Péter főszerkesztő is őrzi az összes lapszámot, ha valaki nem hinné el, amit mondok a hitelességről.) Ez a húzás kábé olyan, mintha a szarvasi pedofil furulyatanárra bíznák a Minimax csatorna és a Buci magazin irányítását.

Első dolgom, hogy megkeresem a korábbi alapítókat és szerzőket és tiltakozni fogunk, elhatárolódni és világgá kiáltani, hogy ami történik, az minimum szellemi liliomtiprás. Az alapítók és szerzők, akik most eszembe jutnak: Zsedényi Peti, Zsedényi Józsi, Bakti Tibor (szegény a közelmúltban hunyt el), Hering Zoltán, Mihály Zoltán, Volencsik Zsolt és sokan mások: kérlek benneteket, jelentkezzetek és hozzunk össze valami elhatárolódás-félét.

Orosházi Párbeszéd-posztok a Kisvárosi webnaplón