Sajnos más elfoglaltság miatt nem tudtam ott lenni Törköly Jocó előadásán, melyben a kilencvenes évek elejének helyi szubkultúráját dolgozta fel, nem is találkoztam még senkivel, aki ott volt - remélem, az anyag valamilyen formában felkerül a netre vagy eljut hozzám, akár előadásvázlat, akár hanganyag, akár videóformában.

Ha eljutok, lehet, hogy néhány adalékot hozzá tudok tenni, annál is inkább, mert mindkettőben lógtam, vagyis a Talonban törzsvendégként tartottak számon, az AZ Klubba is eljutottam, bár emlékeim szerint ez inkább alkalmi helyszín volt. Érdekes módon ez utóbbi - bár zeneileg progresszívebb vonalat képviselt - volt a hivatalos, hiszen a városi fenntartású ifiházban szervezték, alkalmi kocsma működött s valami okból soha nem tudott igazán családiassá válni. Pedig micsoda legendák léptek fel: itt készítettem például interjút David Bronsteinnel, akinek persze nincs köze ahhoz a bloggerhez, aki ezt a nevet használja, hanem az Andersen zenekar azóta meghalt énekeséről van szó. Meg aztán: Prosectura, Alvin és a Mókusok, Trottel, Hisztéria és persze a házigazda Kulturális Szemle, amely, ha akarja, a mai napig fontos része lehetne a hazai punkszcénának, lásd a többieket, akik valóban fennmaradtak, különösebb kompromisszumok nélkül.

A Talon pedig... hát az az akkori bluesreneszánsz kiváló színtere volt. A Block nevű helyi formáció volt a házigazda minden szombaton, de adott esetben léptek fel mások is, persze nem kell nagy nevekre gondolni. Ulrich Öcsiék komoly missziót vittek végbe, nagyon sokan itt szocializálódtak Eric Clapton, Jimi Hendrix és más klasszikusok zenéjére, az akkori harmincasok, negyvenesek együtt buliztak tinédzserekkel - és persze olyan huszonévesek is ott voltak, mint például én :)

Upload: közben utánanéztem, David nem Bronstein, hanem  BORNSTEIN volt, és itt egy érdekes írás róla.