Kapott az ország egy nagy-nagy hitelkártyát, amitől most egyféle hurráoptimizmus ütötte fel a fejét. Persze, persze, jobb az, ha mégsem kell olyan brutális hitelrészleteket fizetni, ami az árfolyamváltozással járna együtt, illetve aki játszott a pénzecskéjével, nem bukott akkorát, azonban nem eszik olyan forrón azt az öko-kását. (az előtag ez esetben nem környezetvédelmet, hanem közgazdaságtant, azaz ökonómiát jelent).

Mikroszinten még nem láthatók a válságjelek itten, talán ennyi előnye van, hogy a Viharsarok nincs a gazdasági fősodorban, az autóiparban van néhány érdekelt cég, ők nem tudom, mit csinálnak, gondolom, szűkítik a műszakokat a megrendelések lassulása miatt.

A reklámpiacnak elvileg szárnyalnia kellene, hiszen ilyenkor kell igazán szabadulni a készletektől. Remélem, kedvenc hősöm, a Viharsarki Vállalkozó felismeri az érdekeit és nem a marketingköltséget fogja vissza (tudom, szemétláda vagyok, ha nem a marketinget, akkor az embereket rúgja ki...), hiszen akkor tényleg megnézheti magát.

Úgyhogy hiába is morgok itten mindenért, alapvetően optimista vagyok, vagy legalábbis úgy látom, hogy mégsem lesz akkora megrázkódtatás ez a globális válság, ahogy az elején kinézett.

Persze kérdés, hogy azok a jóarcok, akiknek a kezébe nyomták a hitelkártyát, hogyan bánnak majd 150 milliárd dolláross hitelkerettel, az a baj, hogy csináltak ezek már nagyobb galibát is...