A héten sokkal kellemesebb élményekkel tértem haza Békésről, a helyi szakközépből ahová az idén ismét meghívtak előadást tartani az online médiáról. Tavaly elég kínos érdektelenséget tapasztaltam (bár utólag az jött vissza: tetszett nekik, csak túl passzívak voltak), most viszont a tervezett negyvenöt percet megdupláztuk, rengetek kérdést kaptam és tényleg érdekli őket a szakma, online és nem online része egyaránt, ha egyáltalán szétválasztható még a két fogalom.

Van egy SÉTA nevű program, melyet a megyei napilapok - tudomásom szerint kiadótól függetlenül - finanszíroznak, a célja a gyerekek olvasáshoz szoktatása. Ebbe benne vagyunk mi is, s a jelek szerint ez az olvasáshoz szoktatás sok helyen úgy néz ki, hogy visszajutunk az eredőhöz: igazából a netes rész érdekli őket. Hogy őszinte legyek, ez engem annyira nem zavar, hiszen évek óta csak könyvet veszek kézbe papír formájában, meg néha Metropol újságot, ha belebotlok. De hát kiadónk printes divíziója hisz benne, mi pedig fegyelmezett munkavállalók vagyuk és hirdetjük a minőségi netes igét - végülis azt is népszerűsíteni kell, hogy ne csak csetelgessenek, tevét etessenek meg ismerőseik ismerősit vizslassák, hanem kísérjék figyelemmel szűkebb és tágabb környezetük életét, ha kell kapcsolódjanak is be ebbe (azaz kommenteljenek, blogoljanak).

Úgy tűnik, az online média is kezd presztízst szerezni a médiahallgatók körében, tavaly még azt állapítottuk meg, hogy mivel nincsenek e szektornak igazi sztárjai, leszámítva néhány embert, azokat is értelmiségi körökben, inkább tévé, esetleg rádiócentrikusok a gyerekek. Ott ugyanis kézzelfogható sikersztorik vannak, amelyek egy része sajna arról szól: hülyén is lehet karriert csinálni.

De ez a rendhagyó médiaóra most azt sugallja nekem: vannak, akik szívesen lennének felkészült online médiások.