Ha már szóba került itt a posta, hozzácsatolok egy kapcsolódót: most akadtam rá a Nolon erre az archív anyagra 1965-ből: levélosztó verseny a posta Váci utcai közösségi házában. A mi munkánknak is része volt a levélosztás a nyolcvanas évek első felében, s bár valóban volt már irányítószámrendszer, előtte azonban vonalvizsgát kellett tennünk. Azaz nem csak a számokra hagyatkozhattunk a legkisebb falucska esetében sem, idővel rutinná vált, hogy a négyjegyű számot teljesen figyelmen kívül hagyjuk a mozgópostán (illetve később az orosházi postán, ahol rovatolóként is dolgoztam kis ideig). Sokkal több levél volt, mint manapság, valahogy mégsem tévedt el ennyi. Igaz, nem logisztikai központja volt még a cégnek akkoriban, hanem ...

Az utóbbi időben a környékbeli szárnyvonalakon lógunk a gyerekkel, persze nem azért, hogy Kóka János figyelmét felhívjuk a rombolásra (mellesleg totálisan agyatlan ötlet a felszámolás, de szerintem ezt én már itten kifejtettem), hanem mert a kétéves lánygyermek totális vasútfüggő. Ennek nem tudom az okát, valószínűleg a Thomas, a gőzmozdony és más vasúti témájú mesedarabok és a hozzájuk kapcsolódó marketing (könyv, labda, dvd, játékvasút). Mindez persze nem is baj, mert a vasút tényleg jó dolog, én hosszú évekig lógtam vasútállomásokon, sokszor muszájból, sokszor csak úgy (vidéken ez volt az aluljáró :)), és persze első igazi munkahelyem is a vasúthoz kötött: néhány évig a mozgópostafőnökségen dolgoztam. Mondjuk ...

Bár eszem ágában sincs afféle leszokási naplót vezetni, azért az idei első napok a Nikotell tapaszról szólnak, ami itt szívja a véremet a hátamon, de mintha nem is tenné, ezért rohadtul elszívnék egy nyomorult cigarettát. Becsatlakoztunk mi is a Nagy Fogadalomtevők táborába és elhatároztuk, hogy leszokunk, persze nem azért most, mert január elsején így szokás, hanem mert december vége a nagy találkozások és a nagy evések-ivások ideje, január pedig a kijózanodásé és a visszarázódásé.

...