Szokás szerint semmitmondó volt a Fonogram-díj idei (tavalyi) díjátadása, a mainstream mindent vitt, de természetesen azért fény is látszik az alagút végén.

Mindenek előtt hatalmas boldogság volt számomra és sokak számára Bill életműdíja. Róla már írtam, miután meghallgattam a lemezét, hogy fantasztikus teljesítménnyel van dolgunk. Szerencsére nem csak én láttam így, hanem a piac is, a szakma is (nem csak az életműdíjjal, hanem azzal is, hogy a nagy fesztiválokon nagyszínpadon nyomhatta a nagy öreg, aki tavaly töltötte be a hatvanat).

Örültem továbbá az Amber Smith sikerének, ők alternatív lemez kategóriában bizonyultak a legjobbnak (de hogy a fenében került ebbe a kategóriába a Pál Utcai Fiúk, azt nem tudom - mellesleg az Amber Smith is inkább modern rock, mint alter, de az Isten sem igazodik el ezeken a zenegurukon).

Világzenében is jogos Palya Bea sikere, bár szerintem a Ghymes új lemeze szintén elég jól sikerült, s bár messze van a Smaragdváros átütő erejétől, azért én szívesen hallgatom. A többi kategória számomra felejthető, bár majdnem megkönnyeztem a Tunyogi-lányokat, akik apjuk emlékének adózva adhatták át a rockkategória díjait.

Ami röhejes és szánalmas volt, az a HENT (hamisítás elleni nemzeti tanács) elnöke, Kondorosi Ferenc bénázása, illetve az a mantrázás, ami a jogtiszta zenéről szólt. Senki ne gondolja, hogy a művészek, sokkal inkább a kiadói profit érdekében, máskülönben nem tennék ki annyian lemezeiket a világhálóra - de ez már egy másik történet.