Milyen kertész az olyan, akinek pont a saját kertje gondozatlan? Nem jó kertész, még hogyha - tegyük fel - az amúgy hivatalból rábízott növények rendben is vannak.

 Így van ez a saját blogommal is, ami gyakorlatilag két-három éve teljesen elhanyagolt, elárvult, unalmas és ciki - így tehát dupla köszönet azoknak, akik néha feltűnnek itt, kommentelnek és bíznak benne, hogy lesznek még fogyasztható tartalmak.

A tegnap esti (ma hajnali :)) céges bulin több kollégám nem csak azt szegezte nekem, hogy hol vannak már a régi markáns közéleti karcok, hanem azt is, hogy miért nem írok mostanában önálló dolgokat. Persze írok sokat, de inkább közleményeket írok át hírré, illetve neten talált infókat "megyésítek", de nincsenek önálló dolgaim, publicisztikák, ne adj Isten interjúk és riportok. Mondjuk azt hazudtam, hogy nem is hiányzik, de aztán rájöttem, hogy dehogynem, de hát nincs mit tenni, amit jelenleg csinálok, az leköti egész napomat, plusz a lopott esti órákat pedig az, amit még csinálok, tehát a cégünk egyéb megbízásai, beleértve a fesztiválkommunikációt, bár az idén e tekintetben lélegzethez jutok, mert a munka oroszlánrésze átkerült egy ügynökséghez.

Szóval ezt akartam ezzel kinyögni, hogy amint túlvagyunk napi munkáink nehezén, illetve bizonyos privát problémákat is megoldok, talán visszaáll a korábbi gyakoriság, ha a minőség nem is, könnyen lehet, hogy Kisvárosi Lúzerblog néven folytatódnak a posztolások de legyen ez egy másik történet.