Egy kis házi politológia
Van is meglepetés meg nincs is - nagyjából ez jut eszembe néhány órával az eredmény kihirdetése után, illetve tizenhat óra ügyeletes robotot egy kis időre letéve. Arra készült szerintem mindenki, hogy nagy meglepetések lesznek, vannak is, de csak a nagyon okos politológusoknak meg zseniális médiaszemélyiségeknek, akik csodálkoznak a Jobbik brutális befutásán és az MSZP mélyrepülésén.
Természetesen én sem tartom normális dolognak a Jobbik-szárnyalást, viszont természetes következménye az elmúlt évek álságos és töketlen politizálásának. Egyrészt a béna gazdaságpolitikára gondolok (csupán a válságra fogni a jelenlegi helyzetet túl gyerekes magyarázat), másrészt a szőnyeg alá söpört szociológiai és kriminalisztikai problémákra. Engem, a korábbi liberális szavazót is felbosszantott az elmúlt évek álliberalizmusa.
Félreértés ne essék, nincsen itt semmiféle jobbra tolódás, sem radikalizálódás részemről, egyszerűen bosszant, hogy korábban megbízható rendőrségi szóvivők hazudnak egy-egy nyilvánvaló történet igazságtartalmáról, mert ki van nekik adva. Mindenki egye meg amit főzött és próbáljuk meg túlélni a mellékhatásokat.
Utálom az "én kérem megmondtam" típusú okoskodást, de valahogy így érzem magam SZDSZ-ügyben is: látható volt, hogy az 1994 óta folytatott kinn is vagyok, benn is vagyok magatartásnak nem lesz jó vége, mindezt tetézte az egészségügy szisztematikus szétcseszése, a koalíciós kutyakomédia és a Bajnai-kormány megalakulása körüli hajcihő. Az SZDSZ-t már hosszú ideje a legkisebb rossz elve tartja életben, azaz választások idején jobb híján rá szavazott egy csomó ember, azonban immár nem ők jelentik ezt, hanem a még őket is bealázó LMP, amelynek fáradozásai nem bizonyultak hiábavalónak, sőt beismerem: magam is része vagyok annak több mint két és fél százaléknak egy iksz erejéig (ami Pesten közel öt, Orosházán jellemző módon csak másfél százalék).
Marad meglepetésnek az MDF, hát igen, kérem, okleveles marketingesként tudjuk, hogy bizonyos termékek értékesítésénél a legjobb módszer a celebrity testimonial, a hírességek bevetése, nos egy rossz emlékű, de elismert neoliberális közgazdász és egy királyfi úgy látszik, csodát tett és jött kettes a tizenkilencre.
Visszatérve a politológusokra, akiknek a szakmáját egyébként nagyra tartom (és most demagóg leszek, sorry): közhangulatmérésre lehet, hogy nem a kérdőíves és a telefonos megkérdezések adatainak ide-oda elemzése a jó módszer, hanem egy kis kommentmoderálás itt a végeken, különösen a szaftos bűnügyi és kemény közéleti témák alatt - garantált a közhangulat megismerése és a Jobbik előretörésének biztos megérzése.
A Beolon kiemelten kezeltük a témát, voltak bejelentkezések, Twitter, ahogy ez iylenkor illendő, bár amikor este a számokat néztem, elég viccesnek találtam, hogy egy cseresznyereceptes cikk eléggé megközelítette egész napos munkámat - de hát ilyen a világ dicsősége, az is eredmény, hogy ez a cikkfolyam vezeti a 12 órás top 10-et. Sajnos az indexes twitterőrületről lemaradtam, de utólag áttanulmányozom, a visszajelzéseek alapján sikeres volt a projekt, fél szemmel ugyanis azért láttam az általam követettek csiripjei egy részét.
Egyébként az ilyenkor hagyományos itthoni eredménytotó elkészült, a jóslatom részben bevált, igaz, mindenkivel szemben megengedő voltam, ugyanis az SZDSZ és az LMP egy-egy mandátumával is kalkuláltam két fidesz-hely rovására - alapjában véve nem is tévedtem akkorát:
Fidesz 12, MSZP 4, Jobbik 3, MDF 1, SZDSZ 1, LMP 1