Van ágy, van asztal, van tévé, hogy klasszikusokat idézve csapjunk bele az első békéscsabai (mezőmegyeri) posztba, azaz belaktuk új otthonunkat, az alapfunkciók működnek, csak még hallatlan a káosz, az elkövetkező napok feladata lesz a végleges forma elnyerése.

Mondjuk az utóbbi, a tévé egyelőre csak "hardverként" funkcionál, azaz tévécsatornákat fogni nem lehet (mivel a tányéros UPC csak később költözik), csak DVD-zni, ráadásul a lemezek nagy rész még dobozban van, így már a harmadik Poirot-epizódot nézem - van egy marékkal,
ugyanis néhány éve egy bulvárlap mellékleteként lehetett hozzájutni. Egyelőre net sincs klasszikus értelemben, a éges mobilnetet használom addig, amíg az Invitel át nem köti az adsl-t

A gyerek jól viseli a változást, Bonnie kutya még bizonytalan, bár macskafronton megpróbál a helyzet urává válni (öt macskát örököltünk, nagy dilemmánk, hogy mi legyen velük, nagy valószínűséggel a természet törvényeire bízzuk a dolgot, még ha ez nem is hangzik valami humánusan - tegyük hozzá, kutyáink nem fenevadak, idővel megszülethetnek a szükséges kutya-macska kompromisszumok). A felnőttek viszont némileg nyűgösek, de ezt fáradságnak hívják és idővel kialudható.

Délután még a régi bringámat is beüzemeltem, úgy döntöttem, ez lesz a városi biciklim, legalábbis a munkába járós, a Gepidáért nagyobb kár lenne, ha ellopnák az új szerkesztőség elől. Azt hiszem, az őszi Bringázz munkába akció többszörösen teljesítve lesz...