Ott voltam az online média születésénél, most ott kell lennem a print média haláltusájánál - körülbelül ez jár a fejemben a héten reggelente ébredés után, mióta kvázi print szerkesztőként is dolgozom.

Pontosabban nem lettem én hivatalosan print szerkesztő a Békés Megyei Hírlapnál, továbbra is a Beol.hu projektvezetőjeként dolgozom, azonban az integráció - és persze a válság - azzal is jár , hogy egy céges döntés értelmében online koordinátori megbízást kaptam, ami azt is jelenti, hogy oldalakat rakok össze a hagyományos újságba. 

Természetesen nem idegen számomra a hagyományos újságírás, hiszen a kilencvenes évek eleje óta mégiscsak ezt csinálom, sőt, amit a szakmáról tudok, annak túlnyomó részét itt csipegettem össze. A szerkesztői munka sem idegen, mert bár a napi szerkesztésben a Békés Megyei Napnál sem vettem részt, de voltak tematikus oldalaim - köztük az Informánia, ami egy high-tech rovat volt kétheti megjelenéssel -, így tudom, mi az a laptükör meg ilyenek.

Egy szerkesztőségi hierarchiában talán komoly megtiszteltetés és előrelépés egy ilyen szerkesztői feladat, személy szerint pedig nagy kihívás másféle feladatot is ellátni, mi több, nagyobb megrázkódtatás nélkül meg is lehet csinálni. Viszont jut-e idő azokra a cikkekre, blogokra, amelyek elolvasása nélkül nem tudunk előrelépni? Jut-e idő azokra a tesztelésekre, amik gyakorlatilag az online szerkesztés sava-borsát jelentik a napi frissítési robot mellett. Követőkké válunk-e és beleszürkülünk a megyei online masszába, vagy továbbra innovatívak, húzóprojektek maradunk rövid és hosszú távon, mint eddig voltunk egy jól működő modellel és nagyon sok újdonsággal (seo, blogok, twitter, közösségi jelenlét stb.)

Nagy szerep vár most a csapatra, és természetesen én is kész vagyok a pluszterhekre éppen azért, hogy az eredeti feladatot maximálisan el tudjuk látni, azaz a Beol.hu ne váljon mostohagyerekké, maradékelven működő bohóckodássá, mert tudomásul kell venni - és a többség tisztában is van vele - hogy az integrált média ezen platformja igenis a papír nélküli korszak vezérhajója lesz - nem mindegy hát, milyen kondíciókkal száll be a jóval sokszínűbb versenybe.

 Persze gondolkodjunk pozitívan és nézzük a jó oldalát

- Ha egy online szerkesztő kerül be a rendszerbe, az másféle hírérzékenységgel dolgozik, mint az, aki csak ritkán kap visszajelzést munkája hatásairól

- A (print)szerkesztői székből még jobban segíthető az online tagozat infókkal, szerzők instruálásával stb.

- Ha a printszerkesztés minősége jó, az eloszlatja a szerkesztőség tagjaiban élő esetleges előítéletet, hogy az online csak egy játékszer, nem kell komolyan venni. Bár ezzel szemtől szembe ritkán találkozunk, inkább a "nagyon fontos az online, de kezeljük a helyén, a print az igazán fontos" szemlélet jellemző..