Elég vicces dolog történt ma a magyar telekommunikációs világban: a Vodafone kirúgta azt a munkatársát, aki a múlt pénteki mobilkommunikációs fekete napba egy kis életet vitt, részletek itt, a multik webkettőhöz való viszonyáról egy szellemes poszt pedig itt

Annak idején azt figyeltük a bimbózó blogszíntér hajnalán, hogy kiket rúgnak majd ki blogposztjaik miatt, akadt is egy-két névvel és név nélkül posztoló blogger, akitől megvált a vállalata, mert valamilyen érdekeket sértve publikált információt a cégről vagy éppen a kollégákról. Volt, akit igazságtalanul, volt, aki szerintem is túllépett egy határon, mert a blogok is csak olyan kocsmaasztalok, melyek mellett az ember meggondolja, mit beszél.

Például én is a szabadság egyfajta játszótereként használom 2003 óta a Kisvárosi blogot, írok is szakmai dilemmákról, céges ügyekről, de nem teszek fel mondjuk egy félkész kampánytervet vagy egy titkos belső dokumentumot (pedig a lifestream világban milyen egyszerű lenne fél perc alatt hülyét csinálni valakiből: e-mailt forwardolni a Posterousra, ami automatikusan kinyomja a twitterre és máris félszáz követő látja, s ha tetszene nekik - az ilyesmi mindig tetszik -, retwittelik és öt percen belül akár ezrek is olvashatják, innentől az utóélete egy információnak követhetetlen)

Nos, itt van Vodafone-os emberünk munka nélkül, a kirúgás után néhány órával gyakorlatilag mindenki értesült a szánalmas vezetői döntésről, lám, az Index is hírül adta, így megvolt a maga tizenöt perces dicsősége (a Twitter korában Andy Warhol legendás kijelentését nyugodtan harmadolhatjuk, tehát öt perc dicsősége). Én azokkal értek egyet (például Uj Péter), akik szerint az igazán vagány húzás az lenne - etikus verseny ide vagy oda - ha a twitterező marketingest felvennék pr-tanácsadónak.

Kérdés, hogy rá mernek-e csörögni.

UPDATE: HH interjúja a Webisztánon Müller Tamással, a kirúgott marketingessel.

UPDATE2:  Konrád ugyenerről: A történet vége az lett, hogy a T-Mobile szerencsétlen technikai zűrjének a legnagyobb vesztese a Vodafone.