Most először választ az MSZP olyan miniszterelnök-jelöltet, aki nem volt tagja az elődpártnak, illetve ilyen-olyan szervezeteinek. Mesterházy Attila koránál fogva nem lehetett még KISZ-tag sem, mégsem érzi senki úgy, hogy ő a főnyeremény.

Ennek számos oka van: egyrészt az MSZP jelenleg még Supermannel is esélytelen, tehát nincs igazi főnyeremény. Másrészt pedig Mesterházy kiválasztása arra hívja fel a figyelmet, hogy erre futja csak. Mert akárhogy is nézzük, Mesterházy Attila kedves, ügyes, sármos és szimpatikus fiatalember (már akinek, nekem nincs vele nagyobb bajom), ám rendkívül középszerű. Ilyen fazonok tömegesen szaladgálnak az utcákon, a cégeknél és az önkormányzatokban és persze a pártok második vonalaiban, akik ehhez hasonlóan előszedhetők lehetnének a miniszterjelölti posztra.

Jó tudjuk, ők is tudják, hogy soha nem lesz miniszterelnök, de jelölésének akkor is üzenetértéke van: erre futotta most. Vagy: tök mindegy, kicsoda, most ezt kapjátok. Szóval nem jó üzenet, még a politikával nem túl mélyen foglalkozók is rájönnek, hogy M. A. csupán egy báb, az MSZP tatáinak tovább lélegeztetésére találták ki.

No de mit keres itt ez a közös kép? A Posterouson meg a Twitteren már publikáltam, amikor híre ment, hogy ő lesz a jelölt és ott el is magyaráztam, hogy a 2004-es Hegyalja Fesztiválon vagyunk, Monsieur D'Artagnan pedig ifjúsági államtitkárként volt a Zöld Sátor vendége, az én dolgom az volt, hogy beszélgessek vele, illetve vigyem el szétnézni a fesztiválterületen és persze sörözgessünk is egy kicsit.

Mint ahogy említettem, egy teljesen korrekt, normális fiatal politikussal töltöttem ezt a kb. egy órát, de semmi karizmatikus elemet nem fedeztem fel benne. Ha akkor valaki azt mondja, hogy néhány év múlva ez a fazon lesz a miniszterelnök-jelölt, akkor azt mondtam volna: akkor nagy baj lesz ebben az országban.

És lám, tényleg az van.