Kissé restelkedem, mert nem sokra futotta, s bár a Twitteren kaptam jónéhány hasznos tippet, milyen irányba bonthatnám ki hétfői BMH-jegyzetemet az Orbán-beszédről, lényegében megmaradtam a bevált paneleknél: 1. nem igaz, hogy a politika nem érdekli az embereket 2. más a politika és a más a valóság.

Szóval nélkülözi az eredeti felvetéseket, az eredeti válaszokat a publicisztika, enyhítő körülmények viszont: 1. 1550-1600 karakter nem sokra elég, 2. túl kevés az idő, a leadási kényszer meg elég nyomasztó, különösen, ha Beol-ügyeletes az ember, miközben heti szerkesztői teendőire készül, azaz heti tervet készít.

Szóval ez lett a produktum:

Évértékelők hétvégéje

Ki mondta, hogy elfásultunk a politika iránt? Bárki is volt, nagyot tévedett.

Nézzük például a péntek délutánt. Jó néhány kocsmában nem sportközvetítést, telt idomú celebeket vagy zenecsatornákat figyeltek az ott poharazgatók, hanem egy beszédet, ami hosszú is volt, száraz is volt, érdemi információt sem nagyon tartalmazott, de valahogy mégis rólunk szólt, egész pontosan 2010-es és nagy valószínűség szerint azt azt követő évek kilátásairól. 

De ha hivatalban jártunk (ja ott nem, mert azok ilyenkor már zárva tartanak) vagy éppen egy olyan munkahelyen, ahol számítógépek előtt ülnek a dolgozók, feltűnhetett, hogy sokan fejhallgatót viselnek, monitorukon online közvetítés keretében figyelik a 12. alkalommal évet értékelő ellenzéki pártvezért — például a Beol olvasói közül is ezt tették több ezren.

Az évértékelő beszéd, mint közéleti műfaj mára részévé vált politikai kultúránknak (na jó, azon most vitatkozhatunk, hogy van-e ilyen egyáltalán a mai Magyarországon), korábban az aktuális szocialista miniszterelnökök is tartottak ilyet, de azok nélkülözték a showelemeket, inkább a Parlamentben hangzottak el a nagy bölcsességek, s születtek olyan legendás beszédek, mint 2004-es Medgyessy-féle, amiből egyetlen szó maradt meg: útelágazás.

Ezen az álmos vasárnap délutánon, amikor e sorokat pötyögöm a gépbe, éppen Bokros Lajos értékel, gondolom, lesznek mások is a kampányidőszak végére. A java azonban csak ezt követően jön: mi ugyanis este nézzük át a bevételeket, a számlákat, a beruházási terveket és megalkotjuk az aktuális családi költségvetést. 

Senki ne akarja tudni, utána milyen kifejezésekkel cifrázva mondom el a saját évértékelőmet.