Bár az ilyen showműsoroktól a hideg ráz ki, azt hiszem, évről évre nívósabb Fonogram-gálákkal igyekszik a kiadói lobbi a zenei szcénát magasra emelni. A nívón most nem Gundel Takács Gábort és földimet, a szintén Szarvason született Novodomszky Évát értem, hanem azt hogy egyre bővül a kategóriák köre és a független kiadók termékei is megmutathatják magukat. Naná, hiszen közös az ellenség, a letöltős kalózok (elég hülye szlogen: ne csak elvedd, vedd is meg).

Ha most tudósítást kellene írnom az eseményről egyértelmúen a napokban 65 éves Hobóra hegyezném ki, ő antisztár volt a Kádár-rendszerben és antisztár most is, vitathatlanul nehéz természetű ember és vannak gáz dolgai - kinek nincsenek, főleg harminc éves pályafutás során - de mégiscsak ő az, aki közismertté tette a bluest Magyarországon, aki kultikus figurává emelte ezen a nyelvterületen Jim Morrisont (talán egy kicsit Jaggert is), megcsinálta a Vadászat című albumot, benne volt egy csomó jó projektben, például remek lemezt adott ki a Ghymessel, a MÉZ-zel és persze az I Love Budapest sem kutya. (Pont öt éve csináltam vele egy interjút, amelynek írott formája itt található, sajnos a hanganyag nincs meg vagy legalábbis át kellene nézni érte alaposan az asztali gépet...)

Amúgy pedig nagyon jó, hogy bekerültek az underground, a világzenei kategóriák, a rockzenénél sem a panelek működtek, és persze nagyon jó volt Fábry, ahogy SP-t bealázta (kikből áll az SP? :))

A gála itt nézhető meg, tényleg érdemes, az igazi csemegék kedvelőinek ajánlom a Turbó és Barabás Lőrinc közös produkcióját.