A hét legjelentősebb kultúrhíre, hogy a magyar alterock a nemzeti ünnep alkalmából bevonul a parlamentbe Lovasi András személyében, aki megvette élete első öltönyét és kezet fog majd a legfőbb méltóságokkal. A Kispál és a Borz, a Kiscsillag frontembere, a Megadó kiadó tulajdonosa, a Fishing on Orfű fesztivál főszervezője Kossuth-díjas lesz.

Már amenyiben alterock, amit Lovasiék csinálnak, régi mániám és sokan így vannak vele, hogy a Kispál és a Borz (és a Kiscsillag) csak olyan eltorzult ízlésű országban, mint a miénk számít alternatívnak, ez a fajta gitármuzsika tulajdonképpen jelzők nélküli rockzene, de nevezhetjük igényes popzenének is, csak éppen a szövegek kvázi bonyolultsága és a zene egyedisége miatt nem fogyasztja a nagy többség. (Az utóbbi idők médiaátalakulásai szerencsére kedvezően hatnak, hogy a dolguk a helyükre kerüljenek, lásd mr2 petőfi, illetve a Neo FM talán egy Republic és egy Bikini közé be tud suvasztani valamit ebből a vonulatból). Fura lenne például a Radiohead-et vagy az REM-et alternatívnak nevezni... 

Nem ismerem a Kossuth-díjak és általában a magas állami kitüntetések odaítélésének mechanizmusát, de abban egyetérthetünk, hogy a nagypolitika, ezen belül is a kormányzó hatalom jutalmazza ilyenformán a saját értékrendjébe tartozókat, mondhatjuk kulturális holdudvarát. Ezért hökkentek meg sokan, hogy a kormánypártisággal semmiképpen nem vádolható Lovasi is elismerést kap, aki ráadásul a kampányban az LMP egyik celebarca.

Ne is töprengjünk ilyesmin szerintem, bár sokféle elméletet hallottam már: megvették kilóra, erősítik a pécsi EKF-fílinget, hatástalanítják az LMP-t stb. stb. Mások attól tartanak, hogy ezáltal Lovasi végképp beintegrálódik a mainstreambe és kvázi Zoránjává vagy Koncz Zsuzsájává válik a magyar szellemi életnek.

Én azonban ilyentől nem félek, tudom, hogy Lovasi még sok jó dologgal örvendeztet meg bennünket zenészként, szövegíróként, lemezkiadóként és szervezőként, a Kossuth-díj még jól is jöhet, például ahhoz, hogy még többen figyeljenek oda arra, amit mond.