Engem az utóbbi napok arról győztek meg, hogy rosszul gondoltam, hogy az MSZP minden töketlensége ellenére egy felkészült párt, amelynek a legrosszabb esetre is van egy B-terve.

Ha belegondolunk, nem is a legrosszabb eset, ami történt velük, sokkal rosszabb eredményt is elérhettek volna - a választók egyötöde még mindig bízik bennük. Ám az a kutyakomédia, amit az elmúlt napokban megengednek maguknak, egyszerre szánalmas és ördögi: kényszeredett erőlködés, de ha belegondolunk, van benne némi rendszer.

Mint vén pedofil némber, az MSZP szisztematikusan elkezdte kísérteni az LMP-t, visszalépések, majd fogták magukat és elkezdték koppintani a meglepetéspárt imázsát.

A közírók, bloggerek és más elemzők pedig fejtegetik az LMP-titkot és latolgatják az MSZP-s jövőt és egyre többen jutnak arra a következtetésre, hogy a Lehet Más a Politika tulajdonképpen maga az újbaloldal, minden pejoratív mellékzönge nélkül: lendületes, fiatalos, értékközpontú, egyszerre globalista és lokális és mindenek előtt: fenntarthatóságban gondolkodik,

Magyarországon persze ezeknek a definícióknak - mármint bal, jobb - nem sok jelentősége van, hiszen a jelenlegi kínálatban a jobboldali párt baloldali retorikát hajtogat, a magát baloldalinak nevező a neoliberális gazdaságpolitikát házasítja a kádári nómenklatúra-társadalommal, van ugye egy kommunista párt, hazafias retorikával és van az LMP, mely a tényleges újbaloldali értékek mellett erős emberjogi liberalizmussal és patrióta agrárprogrammal jelentkezett a politikai piacon.

Ildikó néni csókjától nem hatódtak meg, az MSZP további szemétkedéseit szakszerűen kezelték - ez jó kezdet a következő négy évhez.