Katartikus élmény - így foglalható össze a ma esti színházi, egész pontosan porondszínházi előadás, legalábbis nekem.

Az az igazság, hogy egy kicsit mosolyogtam, amikor a kulturális közvélemény a Vadászathoz mérhető újabb Hobo-albumról kezdett el beszélni néhány hónapja, még inkább akkor, amikor meghallottam, hogy színdarab is lesz belőle.

Aztán meghallgattam a lemezt, ami tényleg jó és pénteken este megnéztük a premiert - megjegyzem, az országban először itt mutatták be - és megemelem a nem létező kalapomat mind a színház, mind az alkotók és elsősorban Földes Hobo László előtt.

Nem szívesen írok olyanról, amihez abszolút nem értek, ráadásul tárgyi tudásom, műveltségem is elég szakaszos e téren, viszont fogyasztóként mindenképpen lenyűgözött a minőségi rockzene, a színház és a cirkusz ötvözése.

Aki ismeri a lemezt, tudja, hogy a Circus Hungaricus zeneileg semmiképpen nem übereli a Vadászatot, amely azért is esélyes minden idők legjobb tíz magyar (dupla) albuma valamelyikére, mert nem csak szövegei ütnek, és általában ott van minden, ahol kell, hanem rendkívül sok zenei ötlet található benne (köszönhetően Póka Egonnak és Tátrai Tibornak). A Circus Hungaricus sokkal személyesebb, afféle életmű-összegzés, Hobo munkásságának és persze elmúlt évtizedeink közös levonata, éppen ezért mégis esélyes arra, hogy egy lapon emlegessék a két albumot.

Aki nem ismeri a 2009-es Hobo Blues Band-lemezt, annak is le kellett hogy jöjjön a darab (némi megtorpanás után le is jött, bár a mögöttünk ülő tinikoszorú elég bizonytalannak tűnt, a végén meg is kérdezte az egyik plasztiklány a másiktól: ti tudjátok, ez miről szólt?). Pedig akik számára Földes László csak egy jelenség, akiről már olvastak valahol, azoknak sem okozhatott nehézséget a megfejtés, hiszen valójában a rock and roll-ról és Magyarországról szól a Circus Hungaricus - no ez nincs meg sok buta tinédzsernek és erről most nem foglalok állást, hogy ez baj vagy nem baj).

Én magam egyszerre nevettem, sírtam és estem extázisba, főleg a finálénál (Johnny B. Good és Viharban születtem), hiszen ha Földes Hobo László összegzi az elmúlt negyven évet, abból sajnos kábé harminc az enyém is....