Adós vagyok még egy Hegyalja-záró poszttal, amit szándékosan nem kapkodtam el, jusson idő megemészteni a történteket, illetve alaposan utánaolvasni/nézni a visszhangnak.

Nos, a mérleg pozitív. Nem csak a számok miatt (közel nyolcvanezer néző, rengeteg eladott ásványvíz és sör), hanem azért, mert a régi stigmák kezdenek leperegni. Ez a stigma pedig maga a metálfíling. Természetesen a Hegyalja fesztiválnak eszében sincs megtagadni, hogy elsősorban a rockzene kedvelői gyülekeznek Tokaj és Rakamaz határán, illetve a három éve megszűnt mezőtúri Wan2 örökségét is tovább kell vinni. Ennek ellenére talán most először jött át a médián és a véleményvezérek posztjaiból, hogy igenis sokszínűség jellemzi a fesztivált, hiszen az idén sem csak Motörhead, Ektomorf és Tankcsapda volt, hanem Goldie, Groove Armada és Herbaliser, akik bizony ugyanolyan sikert arattak, mint a nagy rockikonok.

Számomra különösen öröm, hogy végre méltó módon átjött a zöld gondolat. Ez nem csak a Zöld sátor miatt van így, hanem olyan okosságok miatt, mint a re:pohár (visszaváltós műanyag pohár, ami nem okozott fennakadást és kapásból 30 százalékkal csökkentette a hulladékterhelést), illetve a szürkevíz (a tusolásra használt viz újrafelhasználva a mosdók öblítésére lett felhasználva - ilyen modell nem lenne rossz a háztartásokban sem). Ennek az lehet az oka, hogy az idén nem hirdettek zöldfesztivál projektet, így senki nem legénykedett a környezetvédelemmel, így jól látszottunk - merthogy nálunk tényleg 10 éve ez a fő irányvonal, ami megkülönböztet a többitől. Például Bukóval nyilatkoztunk az M1-nek, jelesül Erdős Gábornak, az alábbi lejátszón a 24. perc körül kezdődik az a bejátszás.

Mentálisan, fizikálisan is most bírtam talán a legjobban a kutya meleg ellenére a fesztivált, nyilván a dörzsöltség is megvolt ebben, mindenféle vitaminokkal, energiabombákkal, kencékkel szereltem fel magam, így nem fordulhatott elő semmiféle tényező, ami zavarhatott volna a munkában és a kulturált műélvezetben. Azon is ráérek talán gondolkodni, hogy öreg vagyok-e már a fesztiválozáshoz (még hogyha dolgozó szintjén is), mert azt tapasztaltam, hogy ebben a közegben elvesznek a generációs különbségek, az ellentétekről nem is beszélve.

A legendás monológ így szólt: hanyas vagy? 28-as? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást...

A mi szubkultúránkban ez valahogy így néz ki: Hanyas vagy? 63-as? 93-as? Végülis mindegy. Ha azt mondod Kispál, azt mondom Tankcsapda, ha azt mondod Ginsberg, azt mondom, Kerouac és ez sor hosszan folytatható...