Eszembe jutott, hogy még most, a szabi alatt akartam írni néhány sort az Eszembe jutottál - Főhajtás  Cseh Tamás előtt című albumról. Nos, a szabinak ma már tulajdonképpen vége szakadt, mert meg kellett csinálnom a jövő heti lapterveket, néhány sort azonban most írok, mert aztán félő, hogy elmarad, kilenctől este kilencig húzom ugyanis az igát.

Nos: ez egy kurva jó lemez. Nagyon jó, hogy elkészült, minden elismerés Marton Lászlónak, a lemez - a ráépülő koncert és egyéb projekt - szervezőjének. Fontos mellékszál, hogy a Magyar Narancs zenei rovata, melyet ő vezetett fontos tájékozódási forrás volt számomra a kilencvenes évek elején, nagyon sok dologra ő irányította rá a figyelmemet.

Én a napokban jutottam hozzá az albumhoz, korábban csak a YouTube-on csíptem meg néhány dalt, ezek alapján egyértelműen nagy várakozás alakult ki bennem. Egyébként ezek nélkül is így történt  volna, hiszen Cseh Tamás nekem több mint harminc éve kötelező, s az előadói lista is impozáns, hogy csak néhány nevet említsek kapásból: Balaton, Quimby, Péterfy Bori, Lovasi András, HS7, Csík Zenekar... (A teljes lista egyébkén az imént linkelt interjúban megtalálható.

A dalok kiválasztása részben önálló, részben irányított volt. Leginkább szerintem a Balaton és a Quimby választott úgy dalt, hogy különösebb hozzáadás, illetve elvétel nélkül is úgy hangzik a dal (Nincsen más, illetve Benke és Pierre), mintha nem is Cseh Tamás dalról lenne szó, hanem az előadó valami régi klasszikusa.

A lemez további feldolgozásai számomra teljesen rendben vannak a Csík zenekartól Péterfy Boriig, két vitatható dolgot találtam mindössze. Vitathatót mondok, nem rosszat, de még azt sem merem állítani, hogy nem tetszett a Napra, illetve a Kistehén produkciója.

Talán éppen azért, mert két nagy kedvencemről van szó, amiket talán nem szeretek más felfogásban hallani. Nem tudom. Az egyik a Ten Years After, a Tíz év múlva, melyről szerintem ezen a blogon már sokat írtam.

Így szól eredetiben:

Ez pedig a Napra-féle feldolgozás (szerintem egy kicsit túlművészkedve...):

06 - napra - ten years after by korbely

A Budapest pedig jól ismert, nem vagyok egyedül, akiknek ez volt az első Cseh Tamás-élményük: Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk...

Ehhez képest a Kistehén Melankó ezt produltálta, persze ha most születne a dal, elképzelhető, hogy ennyire hisztérikusan hangzana - hmmm...

Meg aztán hiányzik jónéhány dal, ami szerintem a Cseh Tamás-életmű fontos eleme (Hatvanas évek, Az éjféli gyors, A bogár, Presszó, Antoine, Desiré és a szél stb. stb.), dehát erre nagyon egyszerű a magyarázat: rendkívül gazdag az életmű, volt miből válogatni, most éppen ezekre került sor, de ezek a Cseh Tamás-dalok eredetiben és feldolgozva is tovább élnek, az idők végezetéig.

Sokszor fogsz még eszembe jutni...