Júliusban sajnos nem jött össze, szerencsére tegnap és ma ismét bemutatták a Békés Megyei Szimfonikus Zenekar Carmina Burana-projektjét a békéscsabai repülőtéren. Pénteken este kilencig dolgoztam, ma viszont nem, jegyet is szereztem, így semmi akadálya nem volt, hogy megnézzük az előadást - és milyen jól tettük.

A Gyulainfó videója a nyári előadásról

Szóval senki ne mondja, hogy a klasszikus zene vagy bármely klasszikus műfaj halott. Egyszerűen élettel kell megtölteni. Ha a fogyasztó (szándékosan használom ezt a kifejezést) nem tolong a koncerttermek előtt, akkor a törvényileg védett és támogatott, ám önmagukba fordult műfajoknak kell elmenni hozzájuk. Annál is inkább, mert klasszikus zenét nagyon sokan hallgatnak rádióban, lemezen, iPodon vagy éppen YouTube-on, de puccba vágódni, két órát bambulni sznobok között - hát az már annyira nem fekszik.

De végy egy hangárt, ahol kiváló az akusztika, nagy a tér és az egésznek nagyon jó fílingje van. Ráadásul olyan darabot kell választani, ami a maga nemében "sláger", amelynek főbb motívumaival már összefuthatott itt-ott a polgár (még hogyha a legtöbben Kovács Kokó István bevonulásakor), akkor a siker garantált.

Így volt ez ma este is: közel kétszázan a színpadon, ezernél többen a nézőtéren, nem túlzok: egy órás kultúreksztázis költözött a hangárba. Grat mindenkinek, szép este volt, még az is el van felejtve, hogy azért a megyei közgyűlés elnöke is szónokolt valamit előadás előtt.