A nagy kérdés, hogy lehet-e belülről bomlasztani, avagy forradalom vagy reform? A közhelyes költői kérdést most nem a rendszerváltás, vagy valamelyik buta párt belügyei kapcsán teszem fel, hanem mert 45 éves az Ifjúsági Magazin.

A negyven alatti olvasó most felkapja a fejét: hogy kerül ide az a gagyi izé?... Nos, az IM nem mindig volt gagyi izé. Amikor még nem volt internet, szabad sajtó, kazettás magnó is csak elvétve, nos a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején bizony az Ifjúsági Magazin havi megjelenése jelentette a friss infókat, természetesen zenei téren. Én nem tudom hogy csinálták, de szinte gyeplő nélkül dolgoztak fel olyan témákat, mint a Piramis-, a Beatrice-, a P. Mobil-jelenség, az IM mondta ki először, hogy a Dimanit kamu (amit ugyebár a szelepek kiengedésére hozott létre Erdős Péter), megtudtuk, hogy mi a punk, az új hullám - igaz, ahhoz már Pestre kellett költözni, hogy megismerjük az URH-t, a Balatont és az Európa Kiadót, de az Ifjúsági Magazinnak ebben az időszakban hihetetlen nagy érdemei vannak.

Néhány szerző az akkoriak közül, sajnos csak az emlékeimre hagyatkozva: Sebők János, Szőnyei Tamás, Hetesi Péter Pál, Kőbányai János, akik ma is valamilyen szinten ott vannak a médiában és főként hitelesen vannak ott.

Az IM ma is létezik, de alapvetően tinilap lett belőle (na jó, korábban is az volt, de akkoriban a tiniket még valahogy nem Hannah Montana bugyija érdekelte) és teljesen kiesik a látókörömből. Nem tudom, gazdaságilag sikeres-e annyi bizonyos, hogy hatása egyenlő a nullával.

Időközben szerencsére azért kialakult a zenei szaksajtó, lapok jöttek és mentek, a lappiaci mozgások ezt a területet sem kerülték el (Bravo, Metal Hammer, stb.) mára már az ember leginkább online zenei lapokat fogyaszt, sőt még inkább zenei blogokat, legalábbis én már elég régen szinte csak a Lángoló gitárokon, a B-oldalon és a Quarton lógok (na jó, ez utóbbi nem blog). Egyébként éppen infógyűjtés közben akadtam egy jó kis cikkre az e-Masán: Nincs és nem is volt – a magyar popzenei újságírás.

Szóval lehetett, érdemes is belülről bomlasztani, azaz a Kommunista Ifjúsági Szövetség magazinjában tényleges társadalmi problémákról, valódi kulturális mozgásokról írni, hiszen ha akkor nem ilyen az IM, mi sem lennénk ilyenek.