Jónéhány évig úgy tűnt, hogy az Irigy Hónaljmirigy mostmár csak a pop és lakodalmas szörnyűségek parodizálására állt rá - ami azért lehet nehéz feladat, mert a jelzett alkotások önmagukban paródiák - ám most örömmel fedeztem fel, hogy remek feldolgozások jelentek meg a kortárs poprock legjobb alkotóiról, ha úgy tetszik, a Sziget-generáció idoljairól.

Van Kispál, Kaukázus, Péterfy Bori - ezek lényegében szeretetteljes paródiák, némi cinkos gonoszsággal persze, de a Quimby viszont alaposan megkapta. Nem mondom, hogy igazságtalanul, persze annyira sem gondolom jogosnak a dolgot, mint a B-oldal bloggere, aki lényegében megszürküléssel vádolja a bandát (sajnos még nem tudtam tüzetesen belemélyedni az új albumba, de majd ígérem, írok róla).

Maga a jelenség egyébként két okból is biztató: egyrészt jó dolog, hogy az Irigy Hónaljmirigy végre azt csinálja, amire szerveződött, azaz nem tömegeket elégít ki falunaptól tévéshow-ig, de ha nem így lenne, az az igazi jó hír: Kispált, Quimby-t és a többieket érdemes parodizálni, mert az azt jelenti, megvannak a széles tömegeknek is. (Bár ugye ez egy másik kérdés, hogy nagyon kevesen tudták megőrizni a nívót ilyen esetben...)