Egy jegyzet a holnapiból
Kern András után szabadon: elcsíptem egy jegyzetet a holnapi újságból. Én is ingoványos területre tévedtem, mert nem akarom, hogy túlzottan szerecsenmosdatásnak tűnjön a dolog, de azt sem, hogy tovább fokozzam az igazságszolgáltatásba vetett hitet(lenséget).
Vádlók és vádlottak
országa
A politika az a világ, ahol nagyon nehéz meghúzni a határt az erkölcsi és a büntetőjogi felelősség között, éppen ezért rendkívül nagy teher nehezedik az igazságszolgáltatásra, ha erre az ingoványos területre téved.
Márpedig ez elkerülhetetlen, hiszen a törvények mindenkire vonatkoznak, azokra is, akik egyenlőbbek az egyenlőknél. Ám egy olyan országban, ahol rendkívül alacsony a bizalom az intézményrendszer, így az igazságszolgáltatás iránt is, bizony gyanússá válhatnak a futószalagszerű eljárások.
Természetesen az adófizetők (és nemfizetők) igazságérzetét a bilincsbe vert Zuschlág, Hagyó és a kevésbé ismert, de komoly stratégiai posztot betöltő, milliárdok felett rendelkező volt exvezetők valamelyest megnyugtatják. Még talán a célba vett nagyvad, Gyurcsány Ferenc büntetőjogi felelősségén is elmélázhatunk (most a józan emberekről beszélek, nem az izomból a gyurcsánytakarogggy csatakiáltással felkelő és lefekvő polgártársakról), ám valahogy nem ilyesmihez vagyunk szokva, legalábbis, ha nyugat felé tekintünk (persze ott is felelnek a bűnös politikusok, de érdekes módon nem kormányváltás után indul hajtóvadászat).
Ja igen, mi újabban keletre is figyelünk, s valóban: Ukrajnában, Oroszországban tényleg divatos ez a műfaj, Fehéroroszországról nem is beszélve. S itt már meg is inog néha a jogos igazságérzet, mégpedig a politikaiinga-elmélet alapján: amilyen szélesre leng ki az egyik oldalra, ugyanolyan kilengés várható - majd egyszer - a másikon.
Az pedig valószínűleg senki nem akarhatja, hogy Magyarország a négyévente szerepet cserélő vádlók és vádlottak országává váljon.
Vádlók és vádlottak országaA politika az a világ, ahol nagyon nehéz meghúzni a határt az erkölcsi és a büntetőjogi felelősség között, éppen ezért rendkívül nagy teher nehezedik az igazságszolgáltatásra, ha erre az ingoványos területre téved.
Márpedig ez elkerülhetetlen, hiszen a törvények mindenkire vonatkoznak, azokra is, akik egyenlőbbek az egyenlőknél. Ám egy olyan országban, ahol rendkívül alacsony a bizalom az intézményrendszer, így az igazságszolgáltatás iránt is, bizony gyanússá válhatnak a futószalagszerű eljárások.
Természetesen az adófizetők (és nemfizetők) igazságérzetét a bilincsbe vert Zuschlág, Hagyó és a kevésbé ismert, de komoly stratégiai posztot betöltő, milliárdok felett rendelkező volt exvezetők valamelyest megnyugtatják. Még talán a célba vett nagyvad, Gyurcsány Ferenc büntetőjogi felelősségén is elmélázhatunk (most a józan emberekről beszélek, nem az izomból a gyurcsánytakarogggy csatakiáltással felkelő és lefekvő polgártársakról), ám valahogy nem ilyesmihez vagyunk szokva, legalábbis, ha nyugat felé tekintünk (persze ott is felelnek a bűnös politikusok, de érdekes módon nem kormányváltás után indul hajtóvadászat).
Ja igen, mi újabban keletre is figyelünk, s valóban: Ukrajnában, Oroszországban tényleg divatos ez a műfaj, Fehéroroszországról nem is beszélve. S itt már meg is inog néha a jogos igazságérzet, mégpedig a politikaiinga-elmélet alapján: amilyen szélesre leng ki az egyik oldalra, ugyanolyan kilengés várható - majd egyszer - a másikon.
Az pedig valószínűleg senki nem akarja, hogy Magyarország a négyévente szerepet cserélő vádlók és vádlottak országává váljon.