Most én is gyakorlom az átbaszós címek új szokását, persze ezzel csak magamat verem át, nem az olvasót. A nyaralás természetesen csak egy hét volt, a ráadás annyiban hasonlított rá, hogy a cuccaink nem a megszokott helyükön voltak és úgy ébredtünk, hogy először körül kellett nézni, hol is járunk.

Merthogy a nyaralás utáni hét azzal telt, hogy felfordulás volt a lakásban, mert rászántuk magunkat végre egy régen elhatározott dologra: át kell vezetékeltetni a közel ötvenéves házat, s ha már ez megtörténik, akkor ki is kell festeni a fúrás-faragás nyomai miatt.

Most hétvégére rendeződtünk össze, végre nem több tízméternyi hosszabbító biztosítja berendezéseink és kütyüink áramellátását, hanem normális konnektorok és persze nem kell félni, hogy mikor lesz zárlatos a rendszer.

Az igazi nyaralás jól sikerült, s bár nem sokat posztoltam előtte és utána, de még közben sem, maximum néhány twitterüzenet és Foursquare-bejelentkezés utalt rá, hogy mozgásban vagyunk, azaz 2011-ben is a korábbi években megszokott mobilnyaralás jegyében telt.

Sopron volt az első állomás, majd az Őrség következett (egész pontosan Hegyhátszentjakab, közel a zalai határhoz), majd Harkány volt a végállomás. Ez utóbbi a családegyesítés jegyében: Erik fiam immár ebben a fürdővárosban dolgozik barátnőjével, Adriennel együtt és lényegében őket látogattuk meg, pótolva az személyes elmaradt - májusi - születésnapi köszöntést. Végtelenül boldogan jöttünk haza, hiszen két kiegyensúlyozott, tudatos, jó gondolkodású fiatal emberrel találkoztunk - hol van már a régi link tinédzser? :)

Az Őrség már egy régi adósság volt, lényegében egy átutazáson kívül még soha nem jártunk ott, pedig sajátos misztikuma mindig érdekelt (lásd Moldova híres riportját), így végre 47 évesen összejött ott tölteni négy napot a kötelező programokkal: Őriszentpéter, Szalafő, a leghíresebb szerek és persze a szűkebb környék, de nem maradhatott ki fiús lányunk Verdák2-élménye sem a Zala Plázában.

A soproni állomás pedig szintén az ő kedvéért lett beiktatva, hiszen két év után is mély emlék él az egész családban a burgenlandi vidámparkról, így hát elmentünk még egyszer. Hej, mit adtak volna 55 évvel ezelőtt egy ilyen határőr nélküli ki-bemászkálásért bizonyos honfitársaink...