No halljam, ki hiszi el, hogy ezt a közleményt egy igazi 16 éves írta, nem pedig egy magát annak álcázó publicista? Nekem olyan Gréczy-Török Zsolt-Dániel Péter fílingem lett hirtelen... Az e-mailt egyébként ma este kapta egy csomó szerkesztőség, egy 16evestini@.... email címről, ugye senki nem hiszi el, hogy ha ír is egy ilyet egy tini (mellesleg az Y-generáció nyelve helyett unalmas közhelygyárosok modorában), ősöreg hírportáloknak küldi, ahelyett, hogy a többi hasonszőrűhöz hasonlóan kinyomja a Facebookra.

Kedves kereskedelmi és állami csatornáknál, lapoknál, internetes oldalaknál dolgozó emberek!

A minap klaviatúrát ragadtam és próbáltam megfogalmazni a bennem kavargó érzéseket a jelenleg Magyarországon uralkodó helyzettel kapcsolatban. Közérdekű gondolatok, általános nézetek, egy címzett. Szeretném, ha a levelem mindenképpen eljutna a miniszterelnökhöz, és annyi emberhez, amennyihez lehetséges, még ha hivatalosan nem is tudják megjelentetni.

Tudom, hogy a megnevezett címzettnél valószínűleg semmilyen hatást nem fogok kiváltani, de remélem, hogy néhány emberhez eljut a hangom és elgondolkodnak egy gyermek szavain:

Kedves Orbán Viktor miniszter úr!

16 éves vagyok. Egy gimnáziumba járok, van egy klassz bátyám, sok barátom és jó jegyeim, no meg egy kis problémám. Otthon nincs minden rendben. Anya egyedül nevel minket, minimálbérből. Nem nagy kaland, ma már  szinte ez a normális. Nem szokott panaszkodni, nem akar minket terhelni a problémáival. De, csak, hogy tisztázzuk; fiatalok vagyunk, nem vakok és ostobák. Érezzük, ha baj van.

A szüleim gyakran ingerültek, de nem ők az egyetlenek. Az iskolában, a boltban, a barátaimnál. A felnőttek rosszkedvűbbek, agresszívebbek, mint korábban, de megértem őket. Egyre többet dolgoznak és egyre kevesebbet
keresnek, ráadásul sorra szűnnek meg a munkahelyeik és minden csak drágul. De ki issza meg ennek a levét? Az ügyfelek, a vásárlók, a családtagok.Akaratlanul is rajtuk vezetik le a feszültséget. És a rosszkedv ragadós.

Persze érdekli is ez magát… Szinte látom a kérdőjeleket a fejében; ’És mi a probláma?’ Hát éppen ez. Mondja, nem szólal meg néha, egészen ritkán egy apró, halk hangocska, ami azt suttogja, hogy a baj talán nem a többi, több millió másik emberrel, hanem magával van? Ha igen, közlöm, hogy lelkiismeretnek hívják. Talán, mikor gyermekként rossz fát tett a tűzre, hallotta egyszer-kétszer, de úgy tűnik, sikerült elnyomnia.

Hihetetlen és sajnálatos dolog, hogy egy olyan ember, mint maga, miniszterelnök lehet és több millió ember sorsával játszhat, majd mosolyogva mindenki szemébe hazudhat. Nem sajnálom magától a boldogságot, maga miért teszi ezt másokkal? Gyermekek éheznek és fáznak, családok veszítik el az otthonaikat szerte az országban, egyre több ember lesz öngyilkos, vagy tolvaj, mert nem lát más kiutat a nincstelenségből, és maga magasról tesz  rájuk, pedig változtathatna.

Belegondolt már valaha, hogy milyen csodálatos is lenne, ha az emberek szeretnék? Ha nem gyűlölettel gondolnának a nevére? (Mert ezt teszik.) Ha nem azért választanák meg, mert úgy gondolnák, hogy kevésbé pocsék, mint a másik? (Tévednek.) Nyilvánvaló, hogy nem érdekli a többi ember sorsa, de nem legyezgetné a hiúságát, ha egyszer-egyszer jót is mondanának magáról?

Nem maga ellen, hanem saját magukért szeretném hangolni az embereket. Azt hiszem, egyértelmű, hogy rossz, amit csinál, de végül is  látványosan senki sem tiltakozik, ha pedig igen, meg sem hallgatja őket. Csak  ennyire  telik az emberektől? Ennyire életunt mindenki? Nem akarom, hogy  az én gyermekeimnek és unokáimnak is ilyen környezetben kelljen majd élniük. Maga pedig csak feszegeti a húrokat, amik egyszer biztos elszakadnak. Miért nem tanulunk más országok és a saját történelmünk hibáiból? Már elindultunk a lejtőn, de nem kell megvárni, amíg az aljára érünk.

A magával készült interjúkból azt szűrtem le, hogy maga rendkívül arrogáns ember. Már ha egyáltalán méltatja rá, nyilván az én levelemre is valami csípős, kerítő reakciót fog adni. Pl.: ’Ez csak egy kölyök, nem ért a politikához’, vagy talál valami helyesírási hibát és elkezdi ecsetelni, hogy a magyar diákok helyesírása romlik, esetleg ’majd lesz eredménye a megszorító intézkedéseknek’ (ez a kedvencem). Ám ezzel csak az én igazamat fogja alátámasztani. Igen valószínű, hogy túlontúl büszke vagyok, de semmit nem gyűlölök annyira, mint ha ostobának és más embernél kevesebbnek tartanak. Márpedig maga ezt csinálja. Kerek perec megmondom: maga (is, mert van még néhány) egy szégyenfolt az én szeretett Magyarországom történelmében. Azt kívánom, hogy egyszer mindaz, amit tett, tesz, vagy tenni fog, hulljon vissza a saját fejére. Tudja, amolyan azt kapsz, amit adsz  dolog”.

Minden tisztelet nélkül: egy 16 éves gyerek, aki nem érti, hogy a felnőttek miért tűrnek némán.

U.i.: Egyszer a jövő a mi kezünkbe kerülő jelen lesz, kérem, ne okozzon maradandó kárt benne! Jó lenne, ha a tévedései és szándékos rossztettei pont olyan nyomtalanul eltűnhetnének, ahogy maga fog a pocsék politikusok
süllyesztőjében.