1983, Új Vár klub, egy haverommal benn voltunk a Prognózis zenekar öltözőjében, ami közvetlenül a színpadra nyílt. A főzenekar a Color lett volna, előtte Prognózis, még előtte Markos-Nádas. Ez utóbbiak elég viccesek voltak, friss sztárok az előző évi Humorfesztivál miatt, Nádas Gyuri viszont hisztizett valamiért, nem akart a színpadra menni.

De nem is ez a lényeg: jön egy öltönyös ember és mondja Vöröséknek, nem lesz Color, mert disszidált a dobos. Így nem volt Color, lett helyette viszont extra Prognózis, aminek nem voltam ugyan túl nagy rajongója, a haverom viszont igen, ráadásul VIP voltunk, tehát kellemes este.

Mindez arról a klipről jutott eszembe, amit pár perce találtam a YouTube-on és arra gondoltam: vajon emlékszik-e még valaki a Colorra? Talán igen, mert a nyolcvanas években elég sok slágerük volt, amit én már nem szerettem. De volt egy 78-as lemez, ami hatalmasat ütött, legalábbis nekem. Műfajilag meghatározhatatlan popzene, leginkább azt mondanám, hogy szimfonikus rock, az első felállásban például cselló is volt, és ez végig ott van az első albumon. Természetesen megvettem a második bakelitet is, de az már nagyon a lemezgyári elvárások szerint készült, tele rádióbarát slágerrel (Az orvos válaszol, Féltelek stb.), az első viszont a mai napig korszerűnek nevezhető, például itt van ez a közel negyedórás szvit, a Panoptikum. 

Tudom, sok, de ha jót akarsz, hallgasd meg. Bővebben a Colorról itt olvashatsz.