2012. feb 08.

Malév, Ferihegy, Korbely határőr

írta: korbelygyorgy
Malév, Ferihegy, Korbely határőr

Ha az elmúlt napok a Malévről szólnak, akkor én se maradjak néma, mondjuk én valójában a Malévval soha nem voltam igazi kapcsolatban, annál inkább a reptérrel, még inkább a határőrséggel.

1984-ben és 1985-ben ugyanis úgy alakult, hogy kényszer-sorkatonaságomat a ferihegyi reptéren töltöttem, mint géptávírász, majd az utolsó hónapokban őr, mivel az általunk használt technológiát (telex) komputerekre cserélték, tehát lehettem volna luddita is, szerencsére nem így történt, nyitott maradtam az újdonságok iránt, még hogyha ezek mások számára olykor megrendítő hatást hoznak.

De vissza a repülőkhöz, egész pontosan a behívóhoz. Éppen néhány nap híján éppen 28 éve, február 28-án Orosházáról egy busz szállított Kiskunhalasra, majd onnan Adyligetre kerültem, ahol három hónap híradós kiképzést kaptam, egész pontosan megtanultam tíz ujjal gépelni (ezért egyébként még hálás is vagyok). Utána egy hónap Tompa, kellemes határszéli falu, nyugalmas határátkelőhely (korábbi terminológiával forgalomellenőrző pont, azaz fep), majd villámcsapásként jött a hír: irány Ferihegy.

Ennek nem tudni az okát, lényeg az, hogy négy vidéki katonát rendeltek fel, különböző korosztályokból (én voltam a kopasz, mit nem mondjak erre...). De nem is a katonasztori itt a lényeg, hanem az, hogy milyen volt az élet a repülők (a szabadság szimbólumai, ugyebár) árnyékában. Nos, szar, olyan parancsnokkal, mint a jól ismert Bakondi György és egy csomó no name arc, akik közül talán csak egy Guttyán nevű törzsőrmesterre emlékszem vissza szívesen, aki olyan buta volt szegény, hogy negyven-ötvenévesen jutott el eddig a komoly rendfokozatig, viszont mindez rendkívüli jóindulattal párosult.

A feladat nem volt túl bonyolult: ki és belépő magyarokat, illetve be és kilépő külföldieket kellett nyilvántartani, az adatbázis tárolója pedig a telexgép lyukszalagja volt. Ekkor még nem volt kész a II-es terminál, azt pont abban a hónapban adták át, amikor mi már leszereltünk, így bennünket már nem is tanítottak meg az oda telepített sokkal modernebb, számítógépes rendszerbe, hogy nagy testvér a legnagyobb forgalomellenőrző pontján még hatékonyabban tudja nyilvántartani a rendszer az ellenségeit.

 

Viszont vannak élmények is, amelyek életre szólnak: láttam leszállni - Malév-gépről! - a Motörhead tagjait, egész közelről láttam a később lelőtt Olof Palme svéd miniszterelnököt, mint ahogy volt szerencsém a hazaérkező Baksa Soós János közelében lenni (mellesleg ő egy úgynevezett priorlistán szerepelt, azaz két öltönyös úr eredt a nyomában már a reptéren) és felejthetetlen élményt jelentenek a mai napig a hajnali gépfelszállások egy UAZ-ból figyelve...

Mindez egyébként a Ferihegy I-es terminálon zajlott, akkor még csak ez volt, abban az évben és hónapban adták át a II-est, amikor én leszereltem, 1985 augusztusában.

Szóval akkoriban úgy tűnt, hogy Malév mindig is volt és mindig is lesz, mint minden más, ezek olyan statikus dolgok voltak. Mondjuk ha valaki azt mondja, hogy néhány éven belül az egész rendszer megy a francba, nemigen hittem volna el, mint ahogy azt főleg nem, hogy nagyjából az a generáció mondja ki a halálos ítéletet a Malévra, melyhez az akkori kiskatonák is tartoztak és ezt nem azért mondom, mert ugyanabban az évben születtem, mint OV jelenlegi miniszterelnök.... 

Szólj hozzá

ferihegy malév katonaság