Ez a jegyzet szombaton reggel jelent meg, amikor első körben találgattuk, hogy Schmitt Pál lemond-e. Tekintve, hogy este nyolcra tették az igazság pillanatát, így kénytelen voltam biankóban megírni, ez lett belőle.
 

A szöuli járat utasa
A több évtizedes városi legenda szerint az egyik Békés megyei város nagyhatalmú embere, X. Y. egy napon felült a Moszkvába tartó repülőgépre, majd rövid idő múlva dr. X. Y.-ként tért vissza. Aktuális történetünk hőse, dr. Schmitt Pál ezzel szemben egy szép napon (átszállással) felült a Szöulba tartó járatra, majd néhány nap múlva visszatért, mint Schmitt Pál.

Az elmúlt hónapokban számos vidám percet szerzett az ország még humorképes részének az olimpiai bajnokból, sportdiplomatából lett politikus, hiszen minden napra jutott valami baki, főként a magyar nyelvvel történő viaskodása révén, majd a plágiumügy miatt.

Azonban azon a Schmitt Pálon, aki hazaérkezett Szöulból, már nem elegáns viccelődn, megtört, bukott ember ő ehhez. Egy figurája annak a játszmának, ami lehetővé teszi - pártokon, sőt rendszereken túl - hogy újra és újra megelevenedjenek Mikszáth regényei és a Kádár-rendszer rosszkedvű történetei.

Schmitt, mint ember egyféleképpen tud ebből a slamasztikából kimászni, ebben teljes mértékben igazat adok Stumpf Andrásnak, akinek kiváló publicisztikáját néhány óra után eltávolították a Heti Válasz hírportáljáról: nyugdíjas olimpikonként és sportdiplomataként költözzön be egy könyvtárba, lógjon a neten, kutasson, majd írjon egy igazi doktorit és védje azt meg igazi professzorok előtt.

De ezzel csak az ő személyes kudarca oldódik meg, a már nem egészen tízmilliós Magyarországé nem. Valóban komoly csatát nyert a héten a józan ész (bár ebben a tényfeltáró professzorok és a szóvivők elbizonytalanítottak), de a győzelemig még sokszor elhangzik: doktorrá fogadom.