Tizenegy órás alvással sikerült szerdára virradóra kiheverni a múlt szombaton megkezdett, bringatúrával együtt közel tíznaposra duzzasztott fesztiválozást. Az útról még volt módom és erőm beszámolni, aztán ahogy sűrűsödött a program a fesztiválon, már csak néhány twit adott életjelt, aztán már csak egy-két Foursquare-becsekkolás.

Pedig a technikai háttérre nem lehet panasz, az egész terület be volt wifizve, így lényegében minden kütyüm kommunikációképes volt, ez a fajta jövős-menős, gyors döntéseket igénylő, félig szervezős, félig szereplős munka komoly koncentrációt igényel, ami egy ülőmunkához szokott negyvenesnek komoly próbatétel, főleg a fesztiváli elvonóingerek (koncertek,szabolcsi pálinka, tokaji bor...) mellett.


Fotó: Süveg Gábor

A tartalmilag rám bízott programhelyszín, az Ökoteátrum sikerrel zárt, ezt nem elsősorban én mondom. Köszönet érte minden vendégnek, a politikusoknak (Ángyán József, Dúró Dóra, Illés Zoltán, Rétvári Bence, Jávor Benedek, Schiffer András), a szakembereknek (Ezer Ádám, Orosz Sándor, Kovács Péter), a civileknek (Tömöri Laci és csapata, Kajner Péter, Lukács Attila, Koczka András, Gárdonyi T. Dániel és név nélkül a sok-sok zöld és egyéb aktivista), a művészeknek (Cervinus Teátrum, Benkő Géza, Németh Juci, Beck Zoli, Karafiáth Orsolya, Legát Tibor, Szálinger Balázs), a médiaszemélyiségeknek (Lévai Balázs, Stumpf András, Kubiszyn Viktor, Winkler Róbert), az IT-szektornak (Dunder Krisztián, Őrszigety Katalin Calibana, Kurunczi Rita, Szente-Varga Bálint és a többi időképes), a gasztrovonalnak (Király Laci bácsinak és borászainak és persze Litauszki Zsolt kreatív séfnek) és persze Baráth Zsuzsannának, aki ezúttal a programhelyszín stabil mindenese volt a színpadmesterségtől a pszichológusig.

Mint az ilyenkor lenni szokott, zenei beszámolóból van a legkevesebb, mert végül igazán erre alig jutott idő. Everlast és a Biohazard természetesen mindent vitt (csak a látottakról tudok beszélni), örülök az Anima nagy sikerének, élveztem az Ocho Macho rasta-latin világát és persze továbbra sem vagyok Alphaville-rajongó, de hát a falunapi fílingre is szükség van.

Everlast

A hazaút természetesen már autóval történt, de csináltunk egy laza csavart és autóval visszafelé a bringás útvonalat választottuk. Útközben is szinte mindenhol találkoztunk Hegyalja-karszalagos emberekkel, még a békéscsabai Praktikerben is, úgyhogy nem csak szlogen, hogy ez a fesztivál egész Kelet-Magyarországot behálózza.

Most itt vannak a szürke hétköznapok, de hamarosan lesz igazi szabadság is, pihenéssel: az a terv, hogy a család egy kicsit északabbra vonul, mint Tokaj és felfedezzük az eddig kissé ismeretlen Sárospatak, Sátoraljaújhely és persze Kassa környékét.