Mobil nélkül a Sziget (Quart.hu)

Jópofa ez a riport, annál is inkább, mivel az első szigeteléseket mindenki mobil nélkül zavarta le, soha nem felejtem el, hogy az első években például nyilvános telefonról adtam le a tudósításokat a Békés Megyei Napnak. Ami azért is volt vicces, mert hatalmas sorállás volt, a mögöttem lévők (akkor még szinte kivétel nélkül magyarok) végigröhögték/szörnyűlködték kissé gonzóba mártott helyszíni beszámolómat, miközben a csajomat egy in-kalos idióta kezdte el fűzni.

Nem sírom vissza, de azért annak is volt fílingje, hogy ébredés után kávé, elmentünk a csónakházba zuhanyozni, majd fogtam a kis határidőnaplócskámat és kávé mellett kézzel megírtam a tudósítást, hogy aztán vonalas telefonon bediktálva szegény Marika néninek (aki már szegény tíz éve nem él), lebetűzve neki az összes számára ismeretlen szót, például: S-T-R-A-N-G-L-E-R-S vagy C-H-U-M-B-A-W-A-M-B-A.

Ugyancsak a mobilos szigetélmény, hogy viszonylag korán volt egy nagyon buta Pannon GSM elnevezésű sajátmárkás telefonunk kettőnknek, amikor nagynehezen találtunk térerőt, Erika végre elérte a szülei vonalasát, amikor szembejött három tarajos punk. Ezek még a bunkofonos idők voltak, a három rosszarc fetrengett a röhögéstől, miután leparodizálták a mobilozó szigetes csajt, aki ezt mondja: Szia anyu. Persze mi is velük röhögtünk, mert elcseszett yuppie-hippinek éreztük magunkat, s lám, 15-16 év után az érzi magát hülyén, akinél nincs mobil.

(Mondjuk azt sem nagyon gondolta volna senki az első években, hogy egyszer majd otthon, sőt nyaralás közben élőben nézzük a Sziget három legfontosabb színpadát, remélem a következő húsz évben lesz még Sziget és leszek annyira topon, hogy követni tudjam a fejleményeket.)