... hogy kínomban ezt a jegyzetet adtam le, miután szembesültem vele, hogy a Békés Megyei Hírlap harmadik oldalának jobb hasábját velem akarják kitölteni...

Kutyák, macskák, autósok, bringások

Hiába az alulról és felülről jövő kampányok (például Critical Mass, Bringázz a munkába), a bringás még mindig másodrendű tagja a közlekedők nagy társadalmának. Nehéz a sok évtizedes autós-bringás együttélést finomítani, annál is inkább, mivel az átlagos kerékpárosról kialakult kép még mindig sematikus: idős, idióta, figyelmetlen, részeg és nem ismeri a KRESZ-t.

Az autós és bringás kettős létezés számomra is gyakran okoz meghasonlást, mégis úgy tapasztalom: ritka eset, hogy autósként a fent említett tulajdonságokkal bíró bringásokat kelljen kerülgetnem, illetve miattuk kerüljek kellemetlen közlekedési helyzetbe. Fordítva azonban durvább a helyzet, s hogy ne csak a levegőbe beszéljek, a minap igazi terepmunkát végeztem éppen e kis dolgozat valóságtartalmának megalapozására: úgy pattantam nyeregbe, hogy közben egy kis képzavarral állatorvosi ló lettem.

Tudatosan nem főutat választottam, hanem a Békéscsaba és Csanádapáca közti útvonalat, ahol közepesnek mondható a forgalom. A megtett közel ötven kilométer során három esetben centiztek ki, azaz életveszélyesen közelítettek meg, egyszer személyautóval, két alkalommal teherkocsivall. Kétszer fordult elő, hogy a szembejövő sávban az előző autó vezetője fittyet hányt arra, hogy szemben vele 20-25-ös tempóban teker egy bringás és csak másodperceken múlt a nagyobb baj. A legkevésbé veszélyes, de a legidegesítőbb a kiabálós autós, aki kikéri magának a kétkerekű járművek létezését - ilyen is akadt, igaz, kedves ismeretlen piros Wagon R-es sofőr barátom?

Otthon már egész jól elvannak a cicák és a kutyák, mert rájöttek, van bőven hely az udvaron, csak tiszteletben kell egymást tartani. Megoldható ugyanez az utakon is?