Az évértékelők ideje van, lássuk saját privát szféránkat, milyen volt ez az egyébként rettegett 2012? Az a helyzet, hogy nem is sokat gondolkodtam rajta, merthogy nem nagyon vagyok ilyen összegzős típus, jobban szeretek előre tekinteni (no nem túl nagy távlatokba, mert minek), azonban mindenképpen hasznos három fő kategória mentén lezárni az évet, hátha erőt ad a következőhöz.

Munka: a legpozitívabb, hogy még van. Sajnos a médiapiacon megtalálható minden rossz tendencia begyűrűzött a mi kis mikrovilágunkba is, s anélkül, hogy bármilyen szolgálati titkot kikotyognék, nyilvánvalóan a pénztelenség határozta meg az évet, ami magával hozta a visszafogott humánerőforrást és az ezzel járó pluszfeladatokat.

Privát szféra: amilyen nyögvenyelősen indult, úgy tűnik év végére helyükre kerültek a dolgok. Úgy tűnik, Erika is több kitérő után megtalálta a hivatását az idén, s bár nem klasszikusan jogászi vagy közgazdászi munkát űz, valójában mégis, hiszen napjaink egyik legfontosabb iparágában, az öngondoskodásban ténykedik, melyben nagyon is fontos átlátni a mikro- és makrogazdasági folyamatokat és persze a jogi útvesztőket. Lassan 15 éves házasságunk és 18 éves közös életünk sem vált rutinná, azt hiszem, vén (legalábbis én) fejjel is remekül tudjuk szeretni egymást, egymás dilijeit megfelelően tolerálva.

Kislányunknak sikerült zökkenőmentesen iskolássá válnia, jól érzi magát, úgyhogy jó ötlet volt az evangélikus általános iskola. Talán évközben erről nem beszéltem: nem holmi elitizmus, nem is szentfazékság, még csak a hatalomnak megfelelni akarás miatt sem esett a választás erre az iskolára, hanem azért, mert a nyílt napon megtetszett. Szemben az általunk megismert evangélikus iskolai modellel itt ténylegesen a gyermek érdekei az elsődlegesek, nem valamiféle hamis ethosz szolgálata. Pedig ugyanaz az egyház, de más emberek. Ennyi.

Erik pedig két hónapja írországi vendégmunkás és nem csak a helyi gasztrovonalat erősíti, hanem alaposan belevezette magát a partikultúrába és végre valaki szívesen hallgatja zenei aktivitásának termékeit, amiket Békés és Baranya valahogy nem tett meg, helyette a corki egyetemisták igen. 

Közélet: röviden hagyjuk a francba, hosszabban pedig: bár nem a Fideszre szavaztam, de megvolt bennem az az optimizmus, ami nagyon sok mindenkiben, hogy a kétharmados lehetőséggel élni fognak, nem visszaélni. Rendkívül lesújtó a helyzet, nem csak a kirakatban, hanem az egész társadalomban, két és fél év alatt a Fidesz legyártott egy csomó zombit, rabszolgát, gerinctelen csúszómászót, akik már nem is emlékeznek, hogy a Kádár-rendszert pont ilyen dolgok miatt zavarta el az ország nagyobbik része. E területen vagyok a legpesszimistább egyébként: abban hiszek, hogy elzavarható ez az elit, mely remélhetőleg észhez is tér ennek hatására, de ami utána jöhet, no az sem tölt el valami nagy bizakodással.

De lehet, hogy egy év múlva másképp látom - Boldog Új Évet mindenkinek!