Az Index címlapjáról nyúltam le ezt a vicces animációt, mely gyilkos iróniával mutatja be, hogy az LMP belharca nem több egy burleszknél. Bár az nem teljesen világos, hogy Schiffer miért Tom, Jávor Bence miért Jerry és miért pont Karácsony Gergő alakítja Pluto kutyát.

Mivel már eléggé rajtam az LMP-bélyeg, mielőtt bármit írnék a témában, ismét hangsúlyozom: nem vagyok sem tag, sem aktivista, sem szimpatizáns, szavazó az voltam 2010-ben, 2014-et pedig meglátjuk. A helyzet az, hogy szűk másfél évtizede szoros kapcsolatom alakult ki a hazai hivatásos és civil környezetvédő szcénával, ez utóbbinak volt része az LMP-t alapító személyiségek egy része, így például Schiffer Andrással több mint tíz éves a munkakapcsolatom, de ugyanez igaz a Szabolcs megyei elnökre, Priksz Gábor barátomra is.

András már a szervezkedés első időszakában megkeresett, a párttá alakulás előtti időszakban, de természetesen nem vállaltam be az aktív munkát. Informális (mellesleg végtelenül megtisztelő) felkérést is kaptam képviselőjelölti feladatokra (később feleségem, Erika is, de mindketten nemet mondtunk).

No, ez volt az elhatárolódós rész, jöjjön az aktualitás. Előtte azonban egy 21 évvel ezelőtti eseménysort idéznék fel. Tudom, szociálliberális barátaim lehurrognak, hogy az nem ugyanaz, de engem nagyon emlékeztet ez a mostani helyzet az akkorira, még hogyha jónéhány elem sántít is.

Leginkább az, hogy az LMP nem SZDSZ, Schiffer nem Tölgyessy és Jávor nem Pető Iván és az Orbán-kormány sem Antall-kormány (atyavilág, de jó lenne most egy olyan úriember, mint szegény megboldogult Antall volt, akit életében nem nagyon becsültünk meg). 

Nem tudom, ki emlékszik a Demokratikus Chartára, mely korántsem azonos azzal a Magyar Demokratikus Chartával, amit Gyurcsány Ferenc gründolt 2008-ban. Ez 1992-es találmány, mely a vélt vagy valós náciveszélyre hivatkozva egyfajta ernyőszervezet lett a liberális és a baloldali (benne a szélsőbaloldali) ellenzék számára, s amit nyugodtan tekinthetünk a későbbi MSZP-SZDSZ koalíció melegágyának.

Sokan ezt a szervezetet tekintik az ősbűnnek, ami által egy kis látszámú, ám annál több véleményvezért elérni képes, akkor még elvi síkon politizáló SZDSZ folyamatos hitelvesztéséhez, romlásához vezetett. Abban az időszakban volt elnökválasztás a pártban, Pető Iván képviselte a charta-pártiakat, Tölgyessy pedig úgy vélekedett, hogy az SZDSZ-nek meg kell őriznie saját arculatát. Végül ő maradt alul, igaz, akkor a párt nem szakadt, de a vidéki tagság szépen lassan lemorzsolódott, a többieket pedig szépen lassan felfalta az MSZP az elkövetkező 18 évben.

Ezzel lényegében azt írtam le, hogy szerintem a Schiffer-féle pártvezetésnek van igaza, bár el lehet ezen demagógkodni, hogy most a pártérdek avagy az országérdek az első, szerintem a kettő ugyanaz, csak éppen az a kérdés, hogy rövid vagy hosszú távon gondolkodunk-e. A rövidtávú érdek valóban ennek a kormánynak a bukása, ám a hosszú távú, ha úgy tetszik a demokrácia érdeke, hogy legyen választási lehetőség a hiteles zónából és jelen esetben a magyar közélet véleményem szerint csak az alternatív, zöld vonalról újítható meg.

Jelentem, itten vidéken igen távol van az Együtt 2014, ami miatt folyt ez a cécó (igaz, LMP is csak nyomokban érhető tetten). Milláról ugyebár felesleges beszélni, van néhány morcos nyugdíjas egyenruhás (akarom mondani Szolidaritás), néhány volt szoci, aki Gyurcsányt követi, de alapvetően Fidesz-MSZP összecsapás várható, hacsak nem történik valami csoda, de itt a végeken ez nem szokás.

Vasárnap óta tehát van két zöld pártunk, mi még egy nagy országban is sok, ezáltal fennáll a veszélye, hogy nemsokára nem lesz egy sem. A hosszú távú érdek tehát a jelek szerint nem teljesül, félő, hogy a rövid sem...

Frissítés, kapcsolódó cuccok:

Kezdődik a nagy Bajnai-Schiffer meccs (Véleményvezér)

Minden új párt mindig szétszakad (Index)