Léci, Sziget, ne csesződj el :-( (444.hu)

Az elmúlt 24 órában nagyon sok helyen botlottam ebbe az írásba, mondjuk én is hozzájárultam egy lájkkal az össznépi osztáshoz. Mivel hosszú évek óta nem jártam a Szigeten, nem is szívesen tennék hozzá semmit, bár amit olvastam, illetve hallottam a mostani szigetes világról, az egybeesik Bede Márton gondolataival.

Van itt egy idézet, ami külön megragadott:

Ez utóbbi egyébként annyira nem lenne meglepő egy fesztiváltól, amelynek néhány éve még az a Müller Péter volt a művészeti vezetője, aki egészen addig állítgatta a saját borzalmas zenekarát a nagyszínpadra, amíg egy nap már többen voltak a deszkákon, mint a közönségben. 

Bár Müllter Péter Sziáminak én sem vagyok fanatikus rajongója, azért az érdemeit helyén kezelném, hiszen tevékenyen ott volt a magyar underground bölcsőjénél az URH, a Kontroll és a Sziámi élén, s bár ez utóbbi zenekar pályafutása az elmúlt évtizedekben valóban ellentmondásos, mégiscsak helye van a legendáriumban.

A Sziget-sztoriban is nagy jelentősége van a Sziáminak, hiszen az első Sziget előtti hajógyári találkozók lényegében Sziámi-táborok voltak, ezek nőtték ki magukat fesztivállá. Viszont ilyen irreális nagyszínpados koncertről nekem is van élményem, azt hiszem, 1997-ben történt, hogy Müllerék közvetlenül David Bowie előtt léptek fel.

Aki egy kicsit is ismeri a fesztiváli rendszert, az tudja, hogy a színpadok óraműpontossággal működnek a kisebb fesztiválok legkisebb színpadain is. A beállásra, fellépésre adott időt pontosa be kell osztani, ha valaki túllépi, nincs mese, lekeverik. (Nagyon pici színpadon voltam már én is színpadmester és hozni kellett ilyen népszerűtlen döntést - igaz, Jurij együttes? :)

Nos, a Sziget nagyszínpadán, pláne David Bowie előtt ez különösen nem kérdés, a Sziámi azonban túllépte az idejét, már nem csak a színpadmesterek, hanem emlékeim szerint személyesen Gerendai könyörgött, hogy hagyja már abba, erre Müller valami ilyesmit mondott a mikrofonba: na jól van, abbahagyom, jöjjön David Bowie, ez a plasztiksztár.

Jött is, akkor éppen a jungle-korszakát élte, nagyon nagy buli volt, akkor fogadtam meg, hogy soha többé nem megyek szandálban a harmadik sorba.

Egyébként pedig, kedves Sziget, léci, télleg ne csesződj el...