David Bowie nevét ismertem 19 éves korom előtt is, bár ekkoriban még nem igazán jutottam hozzá igazi hallgatnivalóhoz az ismert okok miatt: a rádió nem játszotta, lemezeit pedig nem lehetett megvásárolni Magyarországon. Tegyük hozzá, ekkoriban még erős rock, blues és progresszívrock-lázban égtem, így hát kapóra jött egy kollégám rendkívül kedvező ajánlata, aki fillérekért kínált nekem SBB-lemezeket, mert ő éppen David Bowie-ra gyűjtött.

A dolog önmagában nem lett volna érdekes, ha nem Izsák Attiláról, a korabeli budapesti punkmozgalom egyik fontos figurájáról van szó, így hát elindult az agyamban a kattogás: nem lehet szimpla plasztiksztár ez a fazon, ha ezek a mindent tagadó figurák odavannak érte.

Ekkor 1982-t írtunk, ...