Életem legextrémebb bringázásán vagyok túl, tudom, ezt írtam májusban is, miután jól eláztunk a Békéscsaba-Arad-Békéscsaba utolsó szakászán. Most azonban végig esett az eső, egyetlen különbség volt, hogy néha kicsit, néha nagyon, de többnyire az utóbbi történt.

Ez volt az Alföld Bike első napja, mi pedig megtapasztaltuk, milyen is egy november esős tekerés: mindened elázva, zenét nem tudsz hallgatni, mert a mobilod is közel van az elázáshoz, ráadásul az android meg is hülyül az esőcseppektől, mert az alkalmazások indításához elég egy esőcsepp, több csepp esetén pedig olyan, mintha egyszerre több alkalmazást nyomogatnál, ettől pedig megbolondul a rendszer.

Pedig talán jobban vitt volna a lendület, ha mondjuk Brainst vagy Irie Maffiát hallgatok, mostanában ezek a kerós zenéim, de helyette csak a messzeségből a November rain jutott, mondjuk Vésztő és Doboz között, amikor szembeszéllel, 15-16-tal kínlódsz egy olyan bringával, aminek kopott az első csapágya, így az sem a maximális lendülettel siklik az úti cél felé. Ráadásul érzed a friss égő tűzifa illatát, volt ugyanis, ahol már begyújtottak. (Tudom, a dal egész másról szól, no de a fíling...)

Megvolt a forró fürdő, a forró tea, a vitaminok, sajnos pálinka nincs itthon, de amint kiteszem az utolsó pontot és lövöm ki a posztot, fekszem is le, ugyanis reggel Gyuláról indul a második nap, ezúttal Újígyós, Csanádapáca, Orosháza, Nagyszénás és Szarvas felé.

Fotó: Imre György/Beol.hu

Tweetek erről: "#alfoldbike"