A zene nem munka, hanem tett - Kőnigh Péter a Quartnak

Elég széles a spektrum az 1963-ban született arcok közt, mi is sokszínűek vagyunk, akár az 1948-asok vagy az 1986-osok. Hogy két szélső értéket említsek, egy Orbán nevű kormányfő is ebben az évben látta meg a napvilágot, és persze itt van a másik véglet, Kőnigh Péter, aki, míg Viktorunk tankönyvek felett készült küldetésére, addigra már tette a magáét: zenekarokat csinált és rengeteget koncertezett. Ám mivel - ahogy ebben az interjúban meg is fogalmazta - őt maga a zene érdekelte, nem sokat vesződött a karrierépítéssel, ahogy mostanában nevezik, personal brandinggel, így a szélesebb közvélemény számára csak itt-ott tűnhetett fel, például egy Ki Mit Tud? 1983-ban vagy a Moziklipben 1987-ben, de alapvetően a maga földalatti közegének szerzett örömet.

Személyesen csak néhány alkalommal volt módom látni a produkcióját, egy alkalommal a mai Sziget helyén, a hajógyári szigeten volt egy egésznapos újhullámos fesztivál, itt a Kőnigh és Cirkuszával, illetve ebben az időszakban egy fővárosi klubban a Ciklámennel lépett fel.

Ötven fölött azonban újra érdekessé vált, és ez így jó, mi generációsan nosztalgiázhatunk, a fiatalok elé pedig egy ismeretlen világ tárulhat. Ha pedig választani kellene a hatvanhármasok szélsőértékei között, én egyértelműen az utóbbival tudok inkább azonosulni. Mert indiánok vagyunk mindannyian...

Frissítés: az megvan, hogy az ifjú Pepe, azaz Scherer Péter alakítja a gonosz tanárt?