Még mindig Ferihegy, egy kicsit másként: megtaláltam Dvorszky határőr blogját , melyet talán nem is nagyon kell bemutatni, hiszen a tavalyi Goldenblogon harmadik lett a szakmai zsűri listáján.

Pontosabban nem is én találtam rá, hanem ő talált rám: hozzászólást írt egy korábbi ferihegyi posztom alá, én pedig azóta bele-beleolvasok a surrano.blog.hu-n található blogba, ami szerintem annak is remek olvasmány, akinek fogalma sincs arról, hogy mi volt az a kényszersorozás. Az csak hab a tortára, hogy ha egy korosztályba kerülünk, biztosan jó haverok lettünk volna, mert mind a katonásdiról, mind egyéb dolgokról egyformát gondolunk, például ott van a főoldalon a Mocskos idők című Európa Kiadó szám, ami nekem is nagy kedvencem. Mi több, az ...

Hallottad, hogy meghalt Karamell? - kérdezi Erika. Mivel a hírnélküliség kellemes súlytalansági állapotába kényszerítem magam több mint egy hete (húsz év médiarobot után ez a legjobb méregtelenítés, nem olvasok sok mindent, csak zenei és it híreket, illetve az ukrán-orosz fejleményeket), kérdőn ránézek: az énekes?

Nem, az orosházi Karamell - hangzott a válasz. Ilyen ez a showbiznisz, volt idő, még Karamell Karamell volt, nem pedig Caramel. Szóval a mi Karamellünk ment el, a kb. velem egykorú pimasz romagyerek, merthogy valójában Kótai Ernő Szulimán Karamell soha nem nőtt fel, egy végtelenül naiv és jóindulatú férfi volt a maga szerethetően idegesítő szokásaival együtt. Ez utóbbin elsősorban a mániákus lejmolást értem, ami ...