A magyar rocktörténet rendkívül gazdag, tele számtalan érdekes összefüggéssel - nem hiszem, hogy egyedül vagyok, aki lelkesen vadászik az e témával foglalkozó könyvekre, tévé- és rádióműsorokra, filmekre, weboldalakra, blogokra.

S mivel nem vagyunk túlságosan elkényeztetve ezekkel, különösen fontos lenne, hogy becsüljük meg, ami van, például de jó lenne megnézni a Privát rocktörténet újabb részeit, nem beszélve a Lévai Balázs által készített Dob meg basszusról.

Jónéhány éve teljesen véletlenül akadtam rá (akkor még szombaton esténként ment) a Metró klubtól a Szigetig című műsorra a Kossuth rádióban. Éppen vasárnapi újságot (nem, nem azt, hanem a Vasárnap reggel helyi mutációját) mentem csinálni a szerkesztőségbe, már javában késésben voltam, de a parkolóban  mégis végighallgattam a műsort, annyira az ülésre szögezett. Pedig nem is olyan téma volt, ami feltétlenül kellett, hogy érdekeljen. Ha jól emlékszem, a Piramis-sztorit dolgozta fel Gellért András, onnan tudtam meg például, hogy Horváth Attila négerben szöveget írt a korabeli ifjúság rajongása tárgyának - az én lány osztálytársaim is azok voltak, igaz, nem a rockzene, hanem Révész Sándor miatt.

Szóval van ez a műsor, amit évek óta rendszeresen hallgatok, persze nem a rádióban, hanem vagy a weben vagy a Magyar Rádió hangtár andoidos applikációja segítségével. Az elmúlt években egy csomó dolgot megtudtam számomra nagyon fontos előadók és zenekarok dolgairól, olyanokat, amiket sok esetben senki más sem tudott előzőleg. Még a kevésbé fontos, illetve az érdektelen előadókról szóló műsorokat is érdemes végighallgatni, mert segítenek a rendszer működésének megértésében.

Egy tegnapi újságcikk azonban elszomorított, a NOL.hu úgy tudja, hogy Gellért András is a kirúgandó közmédiások közt van, aki ennek a műsornak a lelke. Persze ez még korántsem lejátszott meccs, de ha mégis mennie kell, nélküle nehezen képzelhető el a Metró Klubtól a Szigetig. Persze az sem kizárt, hogy szervezetileg külső produkcióként szállítja be, vagy más rádióban jelenik meg, esetleg podcastként él tovább - minden bizonytalan.

Nem akar ez a poszt "Nebáncssad-a-metrót-geci"-típusú megmondás lenni, mégcsak összefüggéseket sem keresek az aczéli-erdőspéteri kultúrpolitika és a jelenlegi agyament kulturális és médiahozzáállás között, csak mérhetetlenül szomorú vagyok.