Egy tisztességes visszaemlékezés felidéz néhány kedves történetet a drága halottról, így a privát Hegyalja-sztori sem nélkülözhet egy-két-három sztorit, persze ismét érvényes a bevezetőben közölt gondolat: nincs szenzáció, nincs pletyka, még kulisszatitkok sem, inkább csak öreges történetmesélés. Természetesen senkinek sincs oka az aggodalomra, piálós, csajozós és egyéb kompromittáló sztorik sincsenek, hiszen Tokajra is igaz, ami Vegasra: ami Hegyalján történik, az Hegyalján is marad.

Előzmények:

- Privát Hegyalja

- Privát Hegyalja II. - velük zöldültem én is

- Privát Hegyalja III. - céhes közleményektől a tudatos kommunikációig

Faludy és a Tokaji
Faludy Györgyöt igazi sztároknak járó ünneplés fogadta Hegyalján, a beszélgetős program telt ház előtt zajlott, a dedikálásra pedig hosszabb sor állt össze, mint egy ingyenpiaosztásra. Fellépés előtt kis programhelyszínünk meglehetősen szűk és fülledt backstage-ében pihente ki Gyuri bácsi és Fanny, az ifjú feleség az út nehézségeit, persze itt is ellepték az öreget a rajongók, legalábbis akik VIP-kártya birtokában bejuthattak ide. Köztük volt a helyi borászok kis küldöttsége, akik egy palack jóféle borral kedveskedtek az idős mesternek.

- Köszönjük, de Gyurka nem szereti a Tokajit - jelentette ki fennhangon Fanny asszony. Zavart csend támadt, melyet a folytatás tovább fokozott - ... az utóíze miatt.

Szegény Király Laci bácsi, aki a bort átnyújtotta, meglehetősen nehezen kapott levegőt, végül csak annyit tudott kinyögni:

- Akkor legközelebb hozunk valamit Kecelről.

A bor természetesen gazdára talált, a színpadon pedig a bevezető kérdés természetesen a tokaji borokra vonatkozott, amit Faludy becsülettel megválaszolt:

- Sajnos a gyomrom miatt nem fogyaszthatok vulkanikus eredetű édes borokat, de tisztában vagyok a Tokaji kiválóságával és bárhol jártam a világban, mindig igyekeztem felhívni rá a figyelmet, mint világszínvonalú magyar italra.

Lényegében ugyanazt mondta el, csak másként.

Ha én biztonsági őr lennék...

Egy időben a kutyát is mindig magunkkal vittük Hegyaljára, főleg, amíg nem kertes házban laktunk és nem volt kire bízni az airdale terriert, illetve 2003-tól a törpe schnauzert. Ez utóbbit sétáltattam viszonylag kora reggel a fesztiválterületen, illetve a környéken, a Tisza-parton. Mivel a Hegyalja Fesztivál nem egy elszeparált terület, mint például a Sziget, így nem kifejezetten fesztiválvendégek is felbukkantak. Egyszer egy gyerekcsoportba botlottam, akik a közeli kempingbe vonultak, vélhetően Tisza-túrázni. Mivel már akkor sem voltam nádszálvékony, a hajam rövid volt, a nyakamban fényképes pass lógott, amivel bárhová beléphettem, így nem véletlen, hogy az egyik 12 éves forma srácnak optikai csalódása lett és így szólt a másikhoz.

- Ha én biztonsági őr lennék, nekem biztosan komolyabb kutyám lenne.

Bonnie kutya mintha értette volna, sértődötten felszegte a fejét és gyorsan elhúzott onnan, én persze csak vigyorogtam magamban, pedig fene tudja, melyikünk kapta a nagyobb sértést.

Katasztrófa a fesztiválon

A Hegyalja fesztivál az elmúlt másfél évtizedben gyakran került a sajtóba különböző balesetek miatt, az egyik ilyen országos visszhangot kiváltó esetben rám hárult a sajtómunka. Hajnali egy körül a különböző helyszínek közt őgyelegtem, addigra már meg is kóstolgattam néhány italt, igaz, csak szalonspiccig jutottam, amikor feltűnt egy szirénázó mentő, majd a sátrak közül egy fiút és egy lányt hoztak elő hordágyon és vitték őket kórházba.

Mivel nem volt nálam már rádió, telefonon jeleztem a menedzsmentnek az esetet, rákérdezve, hogy sajtósként kell-e ezzel foglalkoznom. Áááá, dehogy, rutinügy, egy idióta becsempészett egy kempingfőzőt, amit a sátorban használtak és az kigyulladt, de nincs nagyobb baj. Én hülye elhittem és folytattam a bóklászást, itt egy pálinka, ott egy fröccs, majd nyugovóra tértem. Mindössze egy órácskát alhattam, amikor csörög a mobilom: válságmegbeszélés a bázison.

Kiderült, hogy első aggodalmam nem volt alaptalan, mégiscsak egy bulvárosodó hírportál szerkesztője voltam. A bázison kiderült, hogy valamelyik tévé már úgy jelentkezett be, hogy "forgatni szeretnénk a katasztrófa helyszínén", de a bulvárlapok is érdeklődtek hajnali négy órakor - nyilvánvalóan vagy a kórházból, vagy máshonnan megkapták az infót, vagy egyszerűen csak hallgatják a mentősök vagy a rendőrök rádióját.

A megbeszélésen ott volt minden érintett a szekusoktól kezdve a saját orvosig, gyorsan összehoztuk ezt a közleményt és ki is adtuk. Rövidre sikerült az alvás ezen az éjszakán, ugyanis már kora reggel jelentkeztek a rádiók, akiknek hang is kellett, s mivel Béla már nem győzte, kénytelen voltam én is nyilatkozni néhány kisebb rádiónak. Hát nincs útálatosabb, mint öt-hatszor elmondani egymás után, élő adásban álmosan, másnaposan, lámpalázasan, hogy "A fiatal fesztivállátogatók nem csak a fesztivál szabályzatát, hanem a fizika törvényeit is semmibe vették, amikor..."

Mielőtt persze bárki szívtelen, céltudatos kommunikátornak gondolna, fontos tudni, hogy a fiatalokat rövid időn belül kiengedték a kórházból és tudomásom szerint vissza is jöttek bulizni, de valószínűleg a tűzzel többet már nem játszottak.

Dugd fel a botodat magadnak, seggfej

2002 július elején, másfél héttel a Hegyalja Fesztivál előtt tört ki a hídi csata, azaz Budaházyék ekkor csinálták a nagy balhét az Erzsébet hídon. Röviden a háttér: a várakozások ellenére az MSZP nyerte meg a választásokat, ami felhergelte a jobbos radikálisokat, de felhergelte a szocialista kádereket is, mert valamelyik idióta nyírségi helyi erő kitalálta, hogy a Hegyalja fesztivál szervezésében le akarják zárni a Tisza-hidat. Ezt persze bizonyítani senki nem tudja, ám az biztos, hogy többről van szó, mint városi legendáról, ugyanis a záró nagykoncertet, amit a Tankcsapda adott szombat este, valósággal ellepték a rendőrök. Nem tíz, nem húsz, legalább száz vagy több gyakorlóruhás zsaru lepte el a nézőteret, igaz, nem basztattak senkit, de szúrósan figyeltek, szóval a látvány és az érzés félelmetes volt, különösen azért, mert korábban egyszer sem lépett rendőr a fesztiválterületre, többnyire kívülről biztosítottak, ráadásul jó is volt velük a kapcsolat.

A hídlezárás természetesen elmaradt, mint ahogy a nagyobb balhé is, pedig meglehetősen izzott a levegő, amikor Lukácsék legnagyobb slágerüket nyomták:

(...) Stukker a zsaru kezében,
Egy másik banda kereszttüzében.
Nem lennék a helyedben,
Mikor golyó lesz a fejedben.

Mint a prédikátor a tévében,
Fasizmus van a vérében.
Üvölt, a szemén látszik:
Ő is úgy hisz, ahogy a nácik.

A kopó, ha vérszagot érez,
Először üt, aztán kérdez.
Az idő jó, de rossz a hely,
Dugd fel a botodat magadnak, seggfej!

...SEGGFEJ!(...)

Akkor még senki nem sejtette, hogy nem egyedi esetről van szó, látunk még sok rendőrt eleget, sőt négy évvel később már nem csak demonstrálnak, hanem ütnek is - szerencsére nem a Hegyalja fesztiválon, hanem a fővárosi tüntetéseken.

Szivárvány hotel

Végül egy nem kifejezetten píszí, de szerintem szalonképes, legalábbis nem sértő sztori, amit maguk az érintettek meséltek el. Két jó kiállású, szakállas békéscsabai kolléga rózsaszín Renault Twingóval érkezett Tokajba és lefékeztek egy nagyobb hátizsákos, műanyag palackból bort kóstolgató csoport mellett:

- Helló fiúk.

- Helló.

- Meg tudnátok mondani, hol találjuk a Szivárvány hotelt?

- Ööööö... nem - hangzott a tétova válasz, elfojtott röhögéssel vegyítve. 

De ha egy röhögés ki akar törni, az ki fog törni. Így legalább öt percig együtt hahotázott kérdező és megkérdezett, végül egy helyi járókelő meg tudta mondani, hogy merre található a Szivárvány hotel.

Neked is van érdekes Hegyalja-sztorid? Írd le a kommentek közé!