Előzmény: Privát Hegyalja I.

Az alapfeladatom minden esetben a zöld sátorbeli beszélgetések megszervezése és levezetése volt, beleértve a kiegészítő-összekötő programokat egészen estig, amikoris zenés programhelyszínné alakult át a színpad. Voltak olyan évek, amikor kiváló koncerteknek adott otthont a sátor (néhány név a teljesség igénye nélkül: Jurij, Szűcs-Tátrai Latin Duó, Balkan Fanatik, Balaton (bizony-bizony, abban az évben azsák R33 volt a partnerünk, akikkel Vígh Misiék kapcsolatban állnak, így az underground ikon ott töltött velünk napokat, a zenekar tagjai pedig nekünk dolgoztak, a dobos srác volt például a technikus). Aztán voltak olyan évek, amikor nem koncert volt, csak DJ-program, szerencsére ezeken a sajátos rockdiszkókon ugyanannyian voltak, ha nem többen - vicces állatfaj a közönség, 50 méterre tőle játszik teszem azt a Kispál, de ő inkább egy szűk, fülledt sátorban ugrál a lejátszóból szóló Zsákmányállatra  Így tehát nem is csodálkozik az ember, amikor az élő zene válságáról olvas, nem csak az új generációk hagyják cserben a gitárt, hanem maguk a rockerek is szeretik azt konzervesdobozból kanalazni.

Ilyen díszletek sokkolták a zöld témák iránt érdeklődőket

Több ok miatt is az este hét órakor kezdődő borkóstoló volt a kedvencem. Egyrészt, mert ekkorra tettem le a lantot, akarom mondani a hasábrádiót, azaz megszűntek a kötelezettségeim. A programot még én szerveztem ugyan, de volt egy kiváló munkatársam, egy helyi bornagykereskedő, Király Laci bácsi. Maga a szeánsz a klasszikus borkóstolók koreografiája szerint folyt, igaz, itt elmaradt a pogácsa meg a zsíros kenyér, viszont legalább ötféle bor került terítékre, szakszerű előadásban (nem túlzás, hogy a tokaji borászok krémje vállalta be a csak nagyon hosszú távon megtérülő - ha egyáltalán - kóstoltatást, volt, aki csak pocsékolásnak, kilöttyintésnek gondolta, ám a mi partnereink nem ilyenek voltak). A hosszú távú cél alatt azt értem és azt értették a helyiek is, hogy a fesztivállátogatók kedvet kapnak a borkultúrához és később "igazi" turistaként, prémiumfogyasztóként térnek vissza családjaikkal együtt. Ha erról nincsenek is adataink, az biztos, hogy a közönség 5-10-14 év alatt kikupálódott, ezt Laci bácsi is megerősítette, hiszen míg az első évben hülye kérdéseket tettek fel neki, addig évről évre nagyobb szakértelemmel találkozott a közönség részéről - tegyük hozzá, hogy időközben egy hatalmas borsznobsági láz tört rá Magyarországra.

A beszélgetős programok összeállításánál fontos szempont volt a kiegyensúlyozottság, persze nem elcseszett megyei napilapos választási etikai kódexek módjára, hanem ügyeltünk arra, hogy egyik irányba se húzzon el a mérleg. Sőt: amikor Illés Zoltán éppen egy senki volt a Fidesznél, simán meghívtuk, mert olyanokat mondott, de államtitkárként is simán eljött, és akkor sem azt a kincstári dumát nyomta, amit a parlamentben, hanem simán tolta a zöld szöveget - igaz, a közönségben ülő civilek nem is kímélték.

Ugyanez vonatkozott a parlamenti környezetvédelmi bizottság tagságára is: mindig mindenkit meghívtunk, de többnyire csak 2-3 képviselő jött el, igaz, itt már nem féltétlenül működött a kiegyensúlyozottság.

A közélet és a zöld témák mellett mindig volt kultúra, főként irodalom: Faludy György, Grecsó Krisztián, Cserna-Szabó András, Garaczi László, Karafiáth Orsolya fordult meg a programhelyszínen, igaz, ezek egy része nem az én szervezésem volt, két alkalommal ugyanis Lévai Balázs (számos projektje ismert: irodalmi műsorok a régi köztévében, Dob meg basszus, mostanában a Lovasi-könyv, illetve az Engedem, hadd menjen című film) alvállalkozóként szállított be pazar show-kat, remek vendégekkel.

Faludy szavain csüngnek a fiatalok

Visszatérő téma volt még az it/média, többek közt Uj Péterrel, Nyírő Andrással, Andrassew Ivánnal (ő szegény a közelmúltban hunyt el), Szabó Hírbehozó Gergellyel, Bodoky Tamással, Dunder Krisztiánnal és sok más, az információtechnológia területén fontos személyiséggel.

Ezeken túl bevállaltunk olyan extrémnek mondható mozgalmakat, mint az Occupy Hungary, akik Londonból stoppoltak haza a tokaji fellépés kedvéért, de szerintem elég extrém volt Deutsch Tamás meghívása twitteres munkásságával kapcsolatban. 

Ugyancsak belevettük a tematikába a gasztronómiát - hát ez is egy sznob téma lett a 2000-es évekre, viszont szakácsapukaként nagyjából átlátom a területet és vessetek rám követ, izgalmasnak találom annak ellenére, hogy nagyon alapfokon vagyok gurmeit, simán eléldegéltem évekig a Teleki csárda menüjén.

Dupla csúcsgasztró: Dudás Szilárd, az Anyukám mondta étterem egyik tulajdonosa és Áts Károly, a Belga által megénekelt "Áts Karcsi a király"

Az E-Missziónak köszönhetően teljesen úri dolgom volt, hiszen a programhelyszín fenntartóiként mindenről gondoskodtak: dekoráció, bútorzat, a helyszín átrendezése programváltozáskor, sőt "személyi asszisztenst" is kaptam minden évben, akinek az volt a dolga, hogy segítse a beléptetést, azaz ha vendégünk érkezett, segítse át a szekus ellenőrző pontokon, illetve kávéztassa, söröztesse meg, miközben társalogjon is el vele. Többnyire főiskolás, egyetemista segítőim voltak, így ez utóbbi sem okozott különösebb gondot, sőt egyikük, Baráth Zsuzsi az utolsó években már moderátorhelyettessé lépett elő, nem kis terhet levéve a hátamról.

Sokat agyalok rajta, hogy ez a másfél évtized mennyiben befolyásolta a gondolkodásomat, azaz Zöld színpad nélkül vajon most az LMP-re szavaznék, vagy más irányba kalandozok el, miután végleg búcsút kellett, hogy intsek a liberalizmusnak, pontosabban annak gazdasági vonalának, emberjogi, kulturális értelemben továbbra is ezt tartom az irányadónak (rajta, trollok, nyomjátok). Lényegében megismertem a hazai zöldmozgalom legfontosabb személyiségeit, a felkészülések során milliókarakternyi infót szereztem be róluk, s bár a kérdező mindig a másik oldalt képviseli, számos dolog fontos fundamentum lett számomra (no atom, no GMO, szelektív hulladékkezelés fontossága, természetvédelem stb.). A Védegylet a pártalapítást megelőzően évekig hozta Tokajba a Lehet Más a Politika? című projektet, mely minden évben valamilyen izgalmas témát járt körbe. Ennek szervezésében kezdtem el Schiffer Andrással dolgozni (akit egyébként korábbról ismertem, amikor interjút csináltam vele a kilencvenes évek elején az akkor szerveződő Alternatív Hálóról), s egész korrekt lett a kapcsolatunk.

Vicces kép Tömöri Lászlóról, az E-misszió jelenlegi elnökéről, akivel folyamatos kapcsolatban álltam Hegyalja-ügyben

Elsők közt értesültem a szerveződő zöldmozgalmi pártról Schiffertől, s bár köszönettel visszautasítottam a részvételi lehetőséget, néhány dologban azért segítettem nekik, apróságokban, amik még belefértek a médiás munkámmal kapcsolatos elvárásokba. Annál is inkább belefértek ezek a kisebb dolgok, mert nem egy pályatársam méteres nyelvvel nyalta és nyalja a szocik vagy a Fidesz seggét, volt aki mindkettőét. Ennek folyományaként mind én, mind feleségem meghatottan, de határozottan visszautasítottuk a 2010-es országgyűlési választásokon való részvételre szóló felkérést, pedig tudom, hogy jó móka lett volna, a vesztesek biztos nyugalmának pimaszságával, viszont nem kis onlinemédia-jártassággal jól meg lehetett volna kavarni az állóvizet valamelyik Békés megyei körzetben.

Komolyra fordítva: ha életemből kimarad a Hegyalja fesztivál, nagy valószínűséggel tartom kizártnak, hogy a jelenlegi kormánypártokat, vagy éppen a DK-t, az Együtt-öt vagy az MSZP-t támogatnám, nem beszélve a Jobbikról. Azonban azáltal, hogy ismerem az akkori alapító civilek nagy részét (beleértve a későbbi szakadárokat is), nyilvánvalóan kevesebb a kétely - bár jónéhány dologban más a véleményem, mint a direktívák, én inkább kapitalizmusbarát vagyok, mint az LMP, igaz, ennek erős társadalmi kontrolljában hiszek olyan témakörökben, mint környezetvédelem, fogyasztóvédelem, emberi jogok, korrupcióellenesség stb.

 Folyt. köv