Két napig boldog tudatlanságban éltem - ahogy @bcsbcs nettárs fogalmazott a Twitteren reagálva erről szóló rövid kis bejegyzésemre -, hiszen a csehországi nyaralás miatt csak pénteken értesültem a szerdai hírről, miszerint megszűnik a Cink.

A részleteket Szily László itt írta meg, nem is vesznék el a részletekben, viszont mindenképpen összeállt bennem a hazavezetés közben ez a rövid poszt, hiszen a veszteség számomra talán fájóbb, mint egy átlagos kedvenc elvesztése. 

Számomra ugyanis a Cink egy nagyon hasznos iránytű volt a hazai infók feldolgozására. Korábban is olvastam természetesen, hiszen Szily dolgait már a Magyar Narancsban és az Indexen is nagyra tartottam, de ez a modell különösen bejött nekem, amit ők műveltek - aktív online szerkesztőként igyekeztem is beépíteni, amit a multikörnyezet és persze a nehézkes integrált szerkesztőségi modell engedett, főleg formai megoldásokban - párhuzamosan természetesen a 444 még merészebb megoldásaival.

Amikor másfél éve Németországba költöztünk, igyekeztem megtalálni a hazai hírek fogyasztásának optimális modelljét. Azaz nem mindenevőként falni az infókat, azaz rss-en naponta végignézni az összes hírt, melynek 95 százaléka felesleges infó, hanem csak a lényegre koncentrálva megtalálni azokat a kontenteket, amelyek tényleg segítenek napi néhány perc alatt átlátni az összefüggéseket. És persze az sem árt, ha jól megírva, az én távolságtartó ízlésem szerint feldolgozva látom az infókat.

Hát ez volt a Cink. Szily László rendkívül tájékozott, a magyar politikai elitet jól ismerő, de attól távolságtartó posztjai ugyanúgy örömet szereztek, mint a nagyjából velem egyidős, így nagyon hasonló (főként irodalomban és zenében) kulturális attitűddel rendelkező Gazda Albert írásai és kedveltem a később, a kedvenc zenei blogom, a Quart.hu megszűnése után ide kerülő Inkei Bence dolgait is (sajnos soha nem tudjuk meg, melyek még a kedvenc zenekarai a százból, de az eddigiek egy-két kivétellel az én kedvenceim is).

Belülről is megéltem már néhány lapmegszűnést (Orosházi Párbeszéd, Orosházi Napló, Békés Megyei Nap), most valahogy úgy érzem, a Cink megszűnése is felér ezekkel, már ami az eszmei veszteséget illeti.