Mindjárt egy hatalmas körmöst ad nekem a laptopfedél, amiért folyamatosan nyomom itt a 10, 20, 30 éve történt sztorikat, de most megint belefutottam egy fontos kerek évfordulóba: 2005 augusztusban alakult meg az orosházi bringásegyesület, az OKÉ, amelynek én is alapítója voltam, mi több, a keresztapa is - ez utóbbinak azért is van jelentősége, mert komoly harcba keveredtem emiatt a helyi hírharsona amatőr nyelvész főszerkesztőjével.

2005-re kialakult az a mag, akik szívesen tekertünk együtt, vagy éppen tudtuk egymásról, hogy szívesen túrázgatunk vagy éppen voltak olyanok, akik különböző bringás sportokat űztek, például Kona-találkozókra jártak mindenféle extrém mutatványokat végrehajtani.

Közben pedig kurvára ...

Az úgy volt, hogy a nyár elején ünnepeltük megismerkedésünk 20. évfordulóját (ami dátumra egybeesik a házasságival is, de az csak 17), ami nálunk tradicionálisan egy jó helyen történő vacsorával ünneplendő esemény. Ez az idén kimaradt, s ha már jubilálunk, ne kispályázzunk, azaz ne valami helyiérdekű étteremben romantikázzunk, hanem mondjuk egy párizsiban.

Persze nem úgy, mint a nagymenőknél, azaz helikopter, Grand Hotel és pezsgő, hanem csak alsó középosztályosan: hosszasan tervezve, olcsó szállás lefoglalva, program gondosan megtervezve, a vacsorához asztal nem foglalva, hanem spontán beesve valahová. Ez utóbbi egy remek kis kávéház volt, ahol inkább amerikaias volt a konyha, nem francia, ám mégiscsak helyi alapanyagból ...