Az úgy volt, hogy a nyár elején ünnepeltük megismerkedésünk 20. évfordulóját (ami dátumra egybeesik a házasságival is, de az csak 17), ami nálunk tradicionálisan egy jó helyen történő vacsorával ünneplendő esemény. Ez az idén kimaradt, s ha már jubilálunk, ne kispályázzunk, azaz ne valami helyiérdekű étteremben romantikázzunk, hanem mondjuk egy párizsiban.

Persze nem úgy, mint a nagymenőknél, azaz helikopter, Grand Hotel és pezsgő, hanem csak alsó középosztályosan: hosszasan tervezve, olcsó szállás lefoglalva, program gondosan megtervezve, a vacsorához asztal nem foglalva, hanem spontán beesve valahová. Ez utóbbi egy remek kis kávéház volt, ahol inkább amerikaias volt a konyha, nem francia, ám mégiscsak helyi alapanyagból készült remek csirkét ettünk.

Persze enni otthon is lehet, Eiffel-tornyot mászni és más nevezetességeket megnézni nem, főleg, ha az ember lánya és fia először járt Párizsban. Tájékozódási gondunk egyáltalán nem volt, köszönhetően a jó információs rendszernek, illetve az átlátható közösségi közlekedésnek. Mi ebből a rendelkezésünkre álló nem egészen 24 órában a metrót használtuk, melynek 14 vonala van. 

Nem vagyunk azok a turisták, akik rövid időn belül minden nevezetességet eszelősen le akarnak tudni, ezért nem is rohantunk, inkább átadtuk magunkat a város fílingjének - tényleg élvezhető és alkalmas arra, hogy feltöltsön. Megmásztuk a tornyot - sajnos a liftes sorban túlontúl sokan álltak -, megnéztük a diadalívet, metrózgattunk, sétálgattunk. Másnap délelőtt Pére Lachaise temető, Jim Morrison sírja - ez egy 35 éves álom megvalósulása, még hogyha mára kissé közhelyszerű is lett a dolog, de legalább nem kíséri olyan bóvliáradat, mint például az Eiffel-torony környékét, ahol egy valóságos falusi búcsú fogad, kiegészítve szelfibotot és icipici Eiffel-maketteket árusító fekete vállalkozókkal.

Párizsba egyébként autóval mentünk, mert ez volt a leggazdaságosabb - és a legpraktikusabb - megoldás, nem is tévedtünk, mert 20 kilométer kivételével végig autópályán tettük meg a közel 600 kilométeres utat (és ugyanennyit vissza), a nagyvárosi közlekedés sem okozott gondot, mert senki nem volt ideges, ráadásul hatalmas szerencsénk volt, mert a szálloda közelében találtunk parkolóhelyet, mégpedig ingyenesen. Ráadásul az 1200 kilométeres vezetés jó edzés volt a jövő hétre, amikor 1300 kilométer vár ránk, egyhuzamban. Azaz Párizs után következik: Békéscsaba, Orosháza, Telekgerendás egy hétre.

Akkor most merre?

Látkép Szajnával

Morrison-turizmus

 Milyen időnk lesz?

Pizza Hut-futárok riadókészültségben

Mit keres egy vécéülőke a temetőkapu közelében?

Corbeil (korbej) a jó irány

Utcakép

Még egy slukk

A föld alatti Párizs

Halló itt Felcsút Párizs

Ami a torony alatt van

Át a Szajnán

 Fizetőkapu a francia autópályán

Szajnás szelfi

Lány toronnyal

Morrison-sír közelről

(fotók: Nagy Erika, Korbely György)