... ugye ismerős a legendás sor a Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián című LGT-klasszikusból, ami akaratlanul belemászott a fülembe a halálhír olvasása óta. Sajnos reggel mindörökre elveszett a Somló, persze tudjuk, munkássága révén továbbra is velünk él.

Az a helyzet, hogy nekem nincs igazi Somló-sztorim, csupán lakossági élmények, talán annyi, hogy egyszer a médiahajón, még a kilencvenes évek végén egy ócska fényképezőgéppel lefotóztam egy celebtársaságban (akkoriban még nem így hívták az ismertebb művészeket, pontosítanék: akkor még kizárólag művészek voltak a hírességek), ő pedig több évtizedes sztárság ellenére odamosolygott és annyit mondott: köszi.

Ez a baj a rock and rollal, hogy mára eljutott idáig: egyre kevesebb az igazán friss zene és egyre több a nekrológ. A legendák panoptikuma újabb névvel bővült: Radics Béla, Orszáczky, Tunyogi, Illés Lajos, Lugossy László és a többiek már együtt zenélnek egy kiváló énekessel, basszusgitárossal és zenebohóccal.