MIvel egy ideje kedvenc podcast-applikációmon is elérhető, meg szoktam hallgatni az aktuális heti rádiókabarét. Most esett le, hogy talán innen származhat az a sorosozós-disznós szörnyűség, ami néhány napja kiváltotta a közvélemény még jóérzésű részében a felháborodást.

A tehetséges páros (tényleg jók, legalábbis ajánlhatom mindazoknak, akik kedvelik a némileg abszurdba hajló humort) még az elhíresült Bözsi néni-látogatás idején készítette a Látogatók című paródiát. Érdemes meghallgatni, mert jól visszaadja a helyzet abszurditását, ráadásul az ellenzék balfaszságait elnézve a rájuk vonatkozó rész is aktuális.

Az orbános résznél (az alábbi videón 0:34-nél kezdődik) hangzik el a következő párbeszéd:

Orbán: Ez az udvar olyan mint a parlament. Ennyi disznót...

Bözsi néni: Muszáj leszek levágni egyet. De nem tom, melyiket-e.

Orbán: Hát attól függ. Attól függ, melyik a soros.

A jelenet természetesen vicces, hiszen egy olyan helyzetet mutat be a humor eszközeivel, amikor egy politikusnak, illetve a kommunikációs gépezetnek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Nagy valószínűséggel a vicces kedvű disznópörzsölők is hallották ezt a jelenetet és ezért kaparták fel a fekete felületre, hogy "ő volt a soros". Ami nem azt jelenti, hogy jól tették, hiszen ebben az összefüggésben ugyanarról tanúskodik, mint kabarétréfa nélkül: ízléstelenségről, egy idős honfitársunkkal szembeni rosszindulatról, egy állati élet meggyalázásáról, a történelmi viszontagságok miatt érzékenyebb magyarokkal szembeni félelemkeltésről és a sor hosszan folytatható.

Ezzel persze nem arra akarok kilyukadni, hogy a kabaré a hibás - ellenkezőleg, egy remek jelenetről van szó. Inkább egy lehetséges magyarázatot próbálok találni rá, hogy bepálinkázva hogy a fenébe jut valakinek az eszébe ilyen sertés body artot létrehozni, majd azzal fotózkodni.

Mellesleg a rádiókabaré egész jó, mióta Fábry kiszeretett a NER-ből, legalábbis annak durvább vadhajtásaiból, így elhangzik néhány erősebbnek számító közéleti poén is (ide sorolom a Bözsi-néni paródiát). Vannak sorok közt keresendő poénok is, és persze egy csomó apolitikus műsorszám.

Így tehát kb. 1985-nél tartunk, ami azért elég jó a máshol (például kormánysajtóban) tapasztalható 60-as, 70-es évekhez képest.