2020. okt 03.

Távgépíró, FEP TG, Telex.hu

írta: korbelygyorgy
Távgépíró, FEP TG, Telex.hu

Aritmetikus távírógép, mely start-stop jelátvitelt alkalmaz. Billentyűk le-nyomásának hatására távirójeleket állít elő és ugyanakkor a vevőszerkezetére érkező távírójeleket szöveges formában kinyomtatja. Főbb részei: a billentyűzet, az adószerkezet, a vevőszerkezet, a nyomtatószerkezet, a hajtómotor, a névadó egység és a mellékkészülékek (beépíthető lyukszalag-olvasó és lyukszalag-lyukasztó egységek, tárolóegység stb., amelyek főként kiegészítései valamely alapkonstrukciónak). A billentyűzet elrendezése rendszerint megfelel az írógépszabványnak. Billentyűzete és nyomtatószerkezete egymástól teljesen független működésű és csak elektromos úton, kívülről van visszacsatolva akkor, ha a távgépíró saját írását is nyomtatja. Egyidejűleg képes saját adásra és ettől független vételre. Nyomtatásmódja szerint lehet lapíró vagy szalagíró. 

Amikor először találkoztam ezzel a definícióval, erősen megriadtam. 1978 volt, elsős postaforgalmi szakközépiskolásként nem igazán érdekelt ez a technikai csoda, mivel nem sok köze volt a rock and rollhoz, ami egy tizenéves fiatalembert sokkal jobban foglalkoztat. Sikerült meg is úszni a vele való közelebbi kontaktust, a telexóra fakultatív lett, válaszhattunk mellette francia nyelvórát és lyukasórát, mondanom sem kell, hogy kedvenc osztálytársammal mi melyiket választottuk.

Aztán a sors nagyon úgy akarta, hogy megtanuljak telexezni - értsd: tíz ujjal gépelni -, mert 1984-ben a határőrséghez vonultattak be másfél évre, ezen belül úgynevezett FEP TG-s lettem. A mai napig tart a belügy és a honvédség rövidítési mániája, ez a kifejezés azt jelenti, hogy forgalomellenőrző-pont géptávírász, azaz a katona, aki a határállomáson a telexet kezeli (ennél durvább csak a GK PK, ami gépkocsi-parancsnokot jelent, azt a fickót, aki a sofőr mellett ül). A kiképzés itt rendkívül intenzív volt: egy gépteremben töltöttük az időnk nagy részét és három hónap alatt megtanultunk vakon gépelni, azaz űgy, hogy ne kelljen a kezünket nézni. Hasonló élmény ez a biciklizéshez vagy az autóvezetéshez: olyan mozdulatokat gyakololsz be, majd sajátítasz el, amelyekre nem kell többé figyelned.

A géptávírászatot rövid ideig Tompán, az akkor még jugoszláv határon gyakoroltam, majd a ferihegyi reptérrel vezényeltek, ahol viszont nagyüzemben gyártottuk az úgynevezett szalagterveket. Ez annyit jelentett, hogy nem értelmes szövegeket (mint például egy távirat) gépeltünk be, hanem az utasok adatait rögzítettük lyukszalagra. Ez a technikai megoldás már megérintett egyébként, mert alkalmas volt arra, hogy egy begéplet szöveget szalagra rögzítsünk, majd az bármikor elővéve újra feldolgozzunk vagy sokszorosítsunk.

 

telex.jpg

Lényeg a lényeg: eltelt a másfél év, de mivel egyáltalán nem készültem még médiamunkásnak, így néhány évre holt tudássá vált a tízujjas gépelés,  Azért szereztem egy mechanikus írógépet és amikor szükség volt rá, például hivatalos levelet írni, azzal pötyögtem be. Azért használom ezt a jelzőt, mert a könnyed billentyűk után pokol volt az Erikát püfölni, ezen már csak az első PC-billentyűzetes élmények enyhítettek - de ez már egy másik történet, hiszen a poszt főszereplője a telex.

Pontosabban szólva A TELEX. Merthogy ezt a nevet választotta  a távozó indexes csapat. Először idegenkedtem a kifejezéstől, első hallásra túl oldschoolnak tűnt, de aztán megbarátkoztam vele, hiszen amit rejt, rendkívül fontos. Nem akarnék közhelyeket felsorolni, megtették azt mások az elmúlt két-három hónapban sajtószabadság, Index, szolidaritás témakörben. Bár nem igazán írtam róla, megelégedtem néhány social megosztással, de az Index nekem is rendkívül fontos volt, hiszen amikor először a világhálóra léptem, az Internettót írtam be a Netscape-be és nagyjából napi szinten ránéztem, mint ahogy az utódjára, az Indexre is, és nincs ez másként a 444-gyel sem.

Index ma is van, mint ismert, viszont erről nem beszélnék most. Természetesen rá szoktam nézni, bele is olvasok. Ha egy új hírportálról lenne szó, azt mondanám: figyelemre méltó kezdeményezés, de így, hogy az Indexre akarnak hasonlítani, inkább szentségtörésnek nevezném a dolgot. 

A Telexet már nagyon vártam, mi több, elő is fizettünk (másokkal együtt hiszek a közösségi finanszírozás erejében ezekben az abszurd időkben), Az első benyomások jók, a rögtön feltűnt, az a rovatrendszer elhagyása - ez később változhat, ha több ezresre duzzad az archívum. Egyelőre nem találom az rss-elérést, hiányzik a mobilapplikáció - ezek pótolhatók, sőt rövid időn belül pótolják is. Szóval szeretni fogom a Telexet, jobban, mint az előzőeket, bár azoknak is sokat köszönhetek, azokat a készségeket, amik nagyban segítették két évtizedes újságírói munkámat és például azt, hogy nem kell órákig tökölnöm ezzel a poszttal. A Telex.hu viszont azt a funkciót tölti be, ami pótolhatatlan: első-második hírforrásommá válhat, és erre minden garancia megvan.

Nagyon halkan teszem hozzá: ha a jelenleg túszul ejtett blogom és sok ezer sorstársam blogját ki tudnák szabadítani a jelenlegi túszhelyzetből (értsd: a Blog.hu tulajdonosa az Indamédia) egy szuper, mindenki által használható blogmotorral, hát az gyönyörű meggyszem lenne erre a szép nagy ünnepi tortára.

Szólj hozzá

index sajtószabadság határőrség telex