Tisztában vagyok vele, hogy A Dal című műsorfolyam az egyik legnagyobb kamu a magyar kulturális életben, lényegében a NER táncdalfesztiváljáról van szó, melynek eredeti célja az Eurovíziós Dalfesztivál (a másik nagy kamu) magyar indulójának kiválasztása volt. Időközben az MTVA úgy gondolta, hogy hazánk mégsem indul, mert  egyes értelmezések szerint "túl sok a buzi", a dalválasztás azonban megmaradt.

Mindezek ellenére valahogy mindig rátapadok, lényegében ez az egyetlen hazai tévés produkció, amit élőben megnézek a Médiaklikken, illetve néha egy-egy magyar filmet, ha időben értesülök róluk Nem tudom függőségem okát, talán mert titkon azt gondolom, hogy kapok valami összefoglalót a magyar könnyűzene helyzetéről, szerencsére a helyzet ennél sokkal jobb. Ezen azt értem, hogy ezerszer több tehetséges fiatal és nem fiatal előadó létezik, mint akiket felvonultatnak - tisztelet a kivételnek.

Kik ezek a kivételek? A lista természetesen szubjektív, de nekem nagyon tetszett a döntőből a győztes Kaukázuson kívül a földijeim által alapított Mudfield, azaz Sárrét, egy jópofa szeghalmi rockzenekarról van szó, melynek énekese engem Eddie Vedderre emlékeztetett (őket szintén a közönség szerette jobban a zsűrinél). Nagyon tetszett még Süle Zsolt produkciója (talán életkori szolidaritás is van a dologban), a döntőn kívül pedig Noémó, Szabó Leslie, Kozma Orsi, Galda Levente tetszett legjobban (nem azt mondom, hogy önként hallgatnám őket), illetve szerintem a Tortuga nagyon jól oldotta meg az akusztik feladatot.

A zsűri szerethető, tisztelhető arcokból állt (Nagy Feró, Vincze Lilla, Ferenczi Gyuri és ugyancsak földink, Mező Misi). Együtt azért valahogy nem bizonyultak szerethető testületnek, ennek okát nem tudom, talán nagyonis meg akartak felelni a királyi tévés szórakoztatás elvárásainak, ami egyébként egybeesik a kereskedelmi tévék lakossági szórakoztatási policy-jével: ennek jegyében lehetett döntős Radics Gigi, Bari Laci, Andelic Jonathán (a két utóbbi nevét annyira nem jegyeztem meg, hogy a Wikin kellett utánanéznem),  Ugyanakkor mellettük szól, hogy döntős lehetett a már említett Kaukázus, Süle Zsolt, Szőke Nikoletta. 

 A Kaukázus az elmúlt évtizedek egyik fontos bandája, Tatabányáról indultak és amellett, hogy alapos frissítést végeztek az alternatív rocknak nevezett szcénában (Szalai Éva, Teszkó), ki is álltak fontos értékek mellett, elsősorban környezetvédelem, emberi jogok, zenéltek több ellenzéki tüntetésen, sőt Kardos Horváth el is indult a 2014-es választásokon az akkor még szerethető LMP színeiben.

Így tehát dupla ünnep, hogy a közönség őket választotta, hiszen amellett, hogy igazi értékes produkció került az élre, valójában a NER fogaskerekei közé is homokszemek kerültek. No de ne legyek én olyan fickó, mint az egyszeri DK-s, akinek mindenről az jut eszébe, helyette ünnepeljük a minőség diadalát.

Azon azért elgondolkodom, hogy országimázs szempontból mégiscsak jó lenne egy ilyen dallal ott lenni az Eurovízión, már ha lesz egyáltalán.

A teljes döntőt itt nézheted meg