Ha már Kálomista Gábor nem intézte el Szíjjártó Péter barátjánál, hogy a kommunista németországi mozik is vetítsék az ElkXrtuk című műremeket, így nem tudjuk igazán megtapasztalni az élményt, legalábbis a legális csatornákon. Mondjuk a lányok szombaton megnézték a lörrachi moziban az új James Bondot, én addig lengyel és belga krimiket néztem a Netflixen.

 Tegnap azonban vágytunk már valami igazi hazaira, így kapóra jött a Telex kritikája a Bűnös városról, ami által kiderült, hogy már megtekinthető a film. Kevés vígjátékot szeretek, főleg a magyarokkal állok hadilábon, azonban valamiért Herendi Gábor Valami Amerikája bejött nekem (Valamiért Amerika, hehehe), és mint ismert, annak az egyik vezérmotívuma a Bűnös város, az a film a filmben, amit a rendező testvér meg akar valósítani, sőt meg is teszi, ám az alkotás hatalmas bukás lett. Ennek a záró képsoraival kezdődik a Valami Amerika második része, és természetesen ezekkel a képsorokkal kezdődik a Bűnös város című rövidfilm.

 Egy interjújában már hónapokkal ezelőtt elárulta Herendi Gábor, hogy megcsinálja a Bűnös várost, afféle hobbiprojektként. A 28 perces alkotást így ajánlják a honlapon a készítők:

 A film, amely kultikussá vált, anélkül, hogy valaha is be lett volna mutatva. Egy művész film (SIC), amelynek mindössze egy jelenete került napvilágra és amelynek sorai – Ez egy bűnös hely, ez egy bűnös város – szállóigévé váltak. Most bemutatjuk az egész filmet teljes hosszában (28 perc). A szereplőket fedje egyelőre homály, a történet egyelőre maradjon a mi titkunk. Művészfilmesek és közönségfilmesek egyaránt megnézhetik, nem fogják megbánni.

 A terjesztési modell is eltér a megszokottól, illetve mostmár egyre inkább ez a megoldás válik az egik általános hozzáférési lehetőséggé: mozi, fizetős streaming csatornák és ingyenes YouTube-terjesztés helyett közvetlenül vásárolható meg a filmnézés joga 1200 forintért, azaz nem egészen négy euróért, egy alsó kategóriás mozijegy áráért. Igaz, ezért csak egyszer nézheted meg, de a jegyár eloszlik annyival, ahányan megnézitek. A stream kivetíthető tévére is, például Google Chromecasttal, így teljes a filmélmény otthon is.

A Bűnös város egy erős társadalomkritika napjainkról, akár a NER Tanúja is lehetne, természetesen ennek több okból sem ér a nyomába. A terjedelmi lehetőségek mellett egyrészt azért, mert hiányoznak az erős karakterek, mint például az Őze Lajos alakította Virág elvtárs vagy maga Pelikán elvtárs Kállai Ferenc által megszemélyesítve, másrészt hiányoznak azok a bemondások, amelyek ötven év után is remekül idézhetőek. Természetesen a Bűnös város színészi alakításai is jók, többek közt Thuróczy Szabolcs, Stefanovits Angéla, Sodró Eliza és Lengyel Tamás jut most eszembe (sajnos stáblista nincs a honlapon, a szereplőket meglepetésnek szánják, remélem, ez a néhány név nem számít spoilernek).

 A politikai utalások egyértelműek, mi több néhol didaktikusak, legalábbis egy átlagos újságolvasó számára, de szerintem az is felismer bizonyos momentumokat, aki nem követi a hazai közélet eseményeit. Nem nehéz azonosítani a vak komondort, a kert végén láthatós Colosseumot, a Nemzeti Kolbásztöltő Fesztivált, a pályázati mutyikat, az éjszaka születő rendeleteket és törvényeket, a sajtó elől menekülő Rogán Antal-Lengyel Tamást, akinek egyébként a második felesége megszerezte fél BAZ-megyét, ott van a yachton szexelő nagy ember és így tovább, persze vannak abszurd, de nagyon találó elemek, például a kaviáros tészta vagy a bicskával, fehér kenyérrel rizses húsként elfogyasztott sushi.

 De ez nem baj, a nagyívű balladákat az örök mondanivaló miatt szeretjük, a punk vagy a hip-hop dalokat pedig az aktualitásuk, a pillanatnyi pimaszságuk miatt.

 Szóval a Bűnös város nem olyan rossz film, mint ahogy azt a Valami Amerika sugallja, sőt jó film, ami remek görbe tükröt mutat napjaink hatalmi elitje elé és persze elénk is. Szóval bőven megéri egy mozijegy árát és persze fél órát az életünkből, úgyhogy hajrá, katt ide.