Nem is lenne ez Magyarország, ha nem úgy kezelnék ezt a szörnyű ügyet, ahogy . Elolvasatlan e-mail, megráncigált középvezetők, az ügyből politikai hasznot remélő ellenzékiek. Nem vagyok feldobva ezektől a banánköztársasági díszletektől.

Ebből már csak rosszul jöhetnek ki Gyurcsányék, pedig egy ilyen helyzet mindig a hatalomnak kedvez. Különösen, ha gyorsan intézkedik, gumicsizmába ugrik a főember és úgy csinál, mintha a harc élére állt volna. De nem: magyarázkodik és felelősséget hárít. Ahelyett, hogy leváltana egy minisztert, vagy legalábbis lemondana a politikai felelős, merthogy ha valami nem működik, annak a miniszter a felelőse ám jobb helyeken! Egy lemondás vagy leváltás egyébként abszolút pozitív irányba fordítaná ...

Mostmár biztosan nem fejezem be lefekvésig a még délután elkezdett jegyzetemet a Beolvashow rovatunkba, ahogy terveztem, helyette távirányítóval és egérrel felszerelkezve figyelem a fővárosi katasztrófáról szóló híreket. Döbbenetes, bármikor, bárki járhat így. Közben átvillan az agyamon a kormány és a főváros felelőssége, ez azonban még nem az a stádium, most talán azt kéne keresni, hogy hol, hogyan tud az ember segíteni, akár innen, távolból is. (Azért nem csak katasztrófa tölti be az estét: megnéztem a Yonderboi-jal készült RTL-beszélgetést is).

Naná, hogy itt még augusztus 20-a is más. Jobb helyeken rezesbandák, lovas bandériumok vonulnak fel ilyenkor, itten meg traktorok, nem is rosszak, már amennyi agrárkapus munkásságom során rámragadt, tudom, hogy több tízmilliós masinákról van szó. Hadd tudja meg a magyar ember, miket árul az IKR meg a New Holland. ...

... méghozzá a második, 

Ez az augusztus huszadika nekem most amolyan szponzoros-puccos dolog lesz, persze azért nem kell túl komolyan venni, én sem veszem. A BEOL egy ideje névszponzorként támogatja az újkígyósi erősemberversenyt (most lé gy okos, Domokos: ezt hogy kell írni? Szerintem így, egybe, kötőjel nélkül), igaz, hogy örököltem a dolgot, de belefér a fílingbe, ezt meg is indokoltam a lap szerkesztőségi blogján .

Természetesen semmi protokoll: póló, rövidnadrág, család kocsiba be, kettesbe be, Erikánál ott lesz a jogsi (spontán, persze) néhány sör a barátokkal és jó napot. Magát a protokolláris részt is elpasszoltam Vandlik kollégának, mint a BEOL csúcsfőnökének, aki immár regionális koordinátorként építi az ASM-portálcsaládot ...

A dokumentumok bizony kiszivárognak, régi szokás ez az MSZP-ben: egyes érdekcsoportok imádják a bozótharc eme formáját, különösen konkresszus előtt nem túl sokkal. Ma például a konvergenciaprogram egyik tervezete vált közkincssé. Alaposan utánaolvasni még nem tudtam, legalábbis a reagálásoknak, a közszolgálati Krónikán keresztül az jött le, hogy az ilyenkor kötelező kommunikációs stratégiát vetik be: bagetellizálnak. Közben pedig gondolom, vadul keresik a kiszivárogtatót. ...

Leállok a P. Mobilozással, ígérem (a fene tudja, hány post szól róluk a három éves termésből), de nem bírom ki, hogy ne említsem meg, milyen marha jól esett megnézni ma éjjel a Dob & Basszus ismétlését, amiben a Kétforintos dal volt az egyik elemzett nóta. Ez volt az első kislemez tőlük, az A oldalon ez szólt, a B-n a Menj tovább, mondanom sem kell, hogy a mai napig, közel harminc év távlatában a fülemben van minden riff, minden hang. Igaz, hogy kábé huszonöt éve unom a Mobilt, 15-20 éve pedig kész csalódás az egész, azonban igazságtalan és hazug lenne letagadnom, hogy tinédzserkoromban ez volt a numero egy, nagyban meghatározta gondolkodásomat, beállítódásomat, azt, amilyen most vagyok bizonyos fokig ez a zene alapozta meg.N

 

Ilyesmire mondják, hogy hétköznapi fasizmus. A motoros srác hátát tegnap délután tekerés, egész pontosan a piros lámpánál való várakozás közben kaptam le a Motorolával, gyakorlatilag a náci hadsereg afrikai hadműveletéről emlékezik meg a tísört készítője és viselője. Tipikus eset: ha tudja, mit visel, az a baj, ha nem tudja, az a baj.





...

Kedves Barátaim közös munkájáról egy recenzió, eredetileg már megjelent a BEOL-on, ám ide most különböző üzleti okok miatt - nyitólapos hirdetés egész pontosan - nehéz linkelni, úgyhog egy az egyben idemásolom. ...

Kenyez kollégának köszönhetően finomodott a fejléc, a felhőket még a hétvégén cseréltem vissza az eredeti utcaképre, ma pedig történt némi photoshopos módosítgatás.

Kedvenc sorozatom, a Helyszínelők (a vegasiak, természetesen) egy jelenete jutott eszembe ma délelőtt, tekerés közben: Sarah-ék egy nagyon régi hulla elemzését végzik, így a lány pólusaiba is beépül a hullaszag, ez nem csak az esti randit sodorja veszélybe, hanem egy bimbózó kapcsolatnak is véget vet. ...

Azért hasznos dolog ám a helyhatósági választás: a házunk előtt pénteken reggel szorgos méhecskék kezdtek el utat javítani, persze aztán kiderült, hogy inkább csak a herék jutottak nekünk, mert nem csináltak egész nap semmit. Aztán, mint akik jól végezték dolgukat, hétvégére levonultak a munkaterületről, a gépeket meg egy szerencsétlen wartburgos biztonsági őr vigyázza. ...

Másodosztályú szórakozóhellyé változott a környékünk, az iskolaudvaron sörfesztivált tartanak három napon át - hogy is van a törvény a 200 méterrel? - amivel én még nem is foglalkoznék, az én lelkemen is szárad egy morzsányira, hogy hangos emberek felüvöltik Mezőtúrt, Tokajt, Rakamazt, itt azonban D. Nagy Lajos félplaybackelt, meg valami szörnyű rádiósslágereket énekelő nőszemély

Már a Sziget-generáció is nosztalgiázik, hát még a korosabbak. Szóval régi Sziget-híradókat lehet nézni a Csáp Géza-blogon, és köszönet Némó barátomnak, amiért felhívta a figyelmemet rá, hogy itt látható kisvárosunk egyetlen punkja, Kuki, aki a több mint tíz évvel ezelőtti felvételhez képest nem sokat változott, de hát így helyes ez. Érdemes megnézni az akciót, amint emberünk gesztikulál, gesztikulál, majd akrobatikus mozdulatokkal enged a gravitációnak.

Kukihoz fűzödő emlékezetes élményem még, hogy - annak is legalább másfél évtizede -, hogy miatta vert meg két eszement helyi idióta a szarvasi Zebrában, mert meg próbáltam védeni a szerencsétlen lúzert a karmaik közül. Ő megúszta, én napokig borogattam a pofámat.